Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2026. augusztus 10. 9:10

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók augusztus 10-14.

08.10. Hétfő

100 éve ezen a napon, 1926. augusztus tizedikén született Gácsi Mihály grafikus- és festőművész Budapesten. Szabadiskolai tanulmányai után 1949 és 1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke lett, ahol Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Koffán Károly tanította. 1956-tól 1974-ig a Szolnoki művésztelepen dolgozott, majd Hódmezővásárhelyre, 1976-ban pedig Zalaegerszegre költözött. Haláláig ott élt és alkotott. Elsősorban grafikusként, a linóleummetszet és a rézkarc kiváló mestereként vált ismertté: jelentős művei közé tartoznak a Dózsa-soroza és A magyarok bejövetele. Folyóiratoknak dolgozott, könyveket, kiadványokat és meséket illusztrált, emellett festett is; utolsó éveiben főként tájképeket és csendéleteket készített, e korszakának ismert művei az Őszi erdő és A szolnoki Tabán című képek. Groteszk formaképzés, karikaturisztikus előadásmód, humor és irónia jellemzi többek között Cégem reklámja című rézkarcát és Szobrász című linómetszetét. Képeinek alaphangja mégis gyakran drámai és pesszimista: művei sokszor a szépség elmúlásától, valamint az elgépiesedő világtól való félelmet fejezik ki. Gácsi Mihály 1987. február 5-én hunyt el Zalaegerszegen. 

08.11. Kedd

155 éve ezen a napon, 1871. augusztus tizenegyedikén született Heltai Jenő Kossuth-díjas író, költő, újságíró és színpadi szerző. Jogi tanulmányait az újságírás kedvéért félbeszakította, A Hét, a Pesti Hírlap és a Pesti Napló munkatársa is volt. 1900-ban rövid ideig a Vígszínház művészeti titkáraként dolgozott, később, 1915 és 1919 között dramaturg-igazgatóként. Közben 1918-tól az Athenaeum Könyvkiadó irodalmi igazgatója is lett. 1929-től a Belvárosi Színházat vezette, 1932-től pedig a Magyar Színházat. Könnyed, franciás hangú verseiben a modern nagyvárosi életet ábrázolta: „Játék az élet, élet csak a játék, / S élet, halál egyformán szép ajándék” (Marianne emlékkönyvébe). Népszerűvé váltak a János vitéz című daljátékhoz írt dalszövegei is:  „Én, a pásztorok királya, legeltetem nyájam / Nem törődöm az idővel, a szívemben nyár van” (Kukorica Jancsi belépője).  Heltai regényeiben a századforduló bohémvilágát, vígjátékaiban a polgári élet visszásságait jelenítette meg. Verses színműveiben, köztük A néma leventében, a régi vígjátéki hagyományokat újította meg. 1945 után a Magyar PEN Club elnöke, 1947-től a Nemzetközi PEN Club alelnöke lett. Az 1950-es években háttérbe szorították, művei alig jelenhettek meg. 1955-től ismét játszották darabjait, 1957 márciusában Kossuth-díjat kapott. 1957. szeptember 3-án hunyt el Budapesten. A Vígszínház című fénykép forrása a Fortepan gyűjteménye. A fénykép adományozója a Deutsche Fotothek / Brück und Sohn.Vígszínház (Fortepan CC BY-SA)

08.12. Szerda

98 éve ezen a napon, 1928. augusztus tizenkettedikén hunyt el Endre Béla festő és iparművész, az alföldi iskola egyik jelentős képviselője. Szegeden született 1870. november 19-én. Mérnöki tanulmányait félbehagyva fordult a festészet felé: először Kacziány Ödön növendéke volt, majd Párizsban és Rómában képezte magát. 1908-ban Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol Tornyai Jánossal és Rudnay Gyulával közös műteremben dolgozott. A szentesi római katolikus templom főhajójának falfestményeit Rudnay Gyulával készítették el. Endre Béla 1910-től minden nyarát Mártélyon töltötte, és tizennyolc éven át festette az alföldi tájat, a tanyavilágot és annak lakóit. Képeit gyengéd, humanisztikus szemlélet jellemzi. Művészetében Munkácsy Mihály és a nagybányai festészet hagyományai mellett posztimpresszionista vonások is megjelentek. Ismert alkotásai közé tartoznak a Leszámolás, a Bölcső, az Alföldi tanya és a Viharfelhők a tanyán című képei. Endre Béla 1912-ben egyik kezdeményezője és alapítója volt a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika- és Agyagipari Telepének. Műveinek jelentős részét a Tornyai János Múzeum őrzi. Endre Béla Golgota című falfestményének fényképe a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ gyűjteményéből származik. A felvétel a szentesi római katolikus templom falfestményeit dokumentáló fotósorozat része. A szentesi római katolikus templom főhajójában Endre Béla és Rudnay Gyula festőművészek által festett falfestményekről készített fotók (Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ – Hódmezővásárhely PDM)

08.13. Csütörtök

65 éve, 1961. augusztus tizenharmadikán az NDK hatóságai katonai és rendőri erőkkel lezárták Kelet-Berlin  Nyugat-Berlinbe vezető, addig jórészt szabadon átjárható határát. Az intézkedés célja a keletnémet állampolgárok tömeges nyugatra menekülésének megakadályozása volt. A határvonalon először szögesdrót-akadályokat emeltek, majd fokozatosan kiépült a falakból, őrtornyokból, árkokból és ellenőrzött határsávokból álló erődrendszer. A vasfüggöny legismertebb jelképévé váló berlini fal huszonnyolc éven át választotta el egymástól a város keleti és nyugati részét. Hivatalos keletnémet neve „Antifaschistischer Schutzwall”, vagyis „antifasiszta védősánc” volt; nyugaton a „Berliner Mauer”, azaz „berlini fal”, politikai szövegkörnyezetben pedig a „Schandmauer”, vagyis „szégyenfal” kifejezés terjedt el. A határátkelők 1989. november 9-én megnyíltak, a fal bontása pedig hamarosan megkezdődött. Németország 1990. október 3-án újraegyesült. A fal megmaradt szakaszai ma emlékhelyek és kiállítóhelyek; történetét többek között a Mauermuseum – Museum Haus am Checkpoint Charlie mutatja be. A Checkpoint Charlie előtt című fénykép a Fortepan gyűjteményéből származik, adományozója Lakatos Lajos.A Checkpoint Charlie előtt (Fortepan CC BY-SA)

08.14. Péntek

48 éve ezen a napon, 1978. augusztus tizennegyedikén hunyt el Féja Géza író, újságíró, szerkesztő és tanár, a népi írók mozgalmának meghatározó alakja. Léva-Szentjánospusztán született 1900. december 19-én, Léván végezte el a gimnáziumot. Budapesten magyar–német szakon folytatta tanulmányait, és az Eötvös Collegium tagja lett. Óda című verse 1922-ben jelent meg a Nyugatban, ezzel indult irodalmi pályája. Az 1920-as évektől több folyóirat és politikai lap munkatársa volt, bekapcsolódott a falukutató mozgalomba, és a Válasz köréhez is csatlakozott. Részt vett Erdei Ferenc mellett a Márciusi Front programjának kidolgozásában, 1937. március 15-én pedig a Nemzeti Múzeum lépcsőjén tartott ünnepség egyik vezérszónoka volt. Legismertebb műve az 1937-ben megjelent Viharsarok című szociográfia, amely a délkelet-magyarországi parasztság nyomorúságos helyzetét tárta fel; a könyv miatt perbe fogták és tanári állásából is elbocsátották. 1945 után Békéscsabán könyvtárosként, majd tanárként dolgozott, 1956-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa lett. Munkásságát 1966-ban József Attila-díjjal ismerték el.

Borítókép: Könyvárus (Fortepan CC BY-SA). A kép készítője Bauer Sándor.