ÉVFORDULÓ SOROZAT
Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2025. március 24. 7:00
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók március 24-28.
03.24. Hétfő
103 éve, 1922. március huszonnegyedikén hunyt el Konstantinápolyban, nyolcvankét éves korában gróf Széchenyi Ödön, a magyar és a török tűzoltóság megszervezője és irányítója. Az 1862-es londoni világkiállításon látottak miatt fordult a katasztrófavédelem felé a korábban közlekedési szakemberként dolgozó Széchenyi, a következő évben kezdte megszervezni a pesti önkéntes tűzoltóságot, 1870-re a szervezet már hivatásos tűzoltókkal működött. 1870-ben Konstantinápolyba utazott, egy tűzvész pusztítása után érkezett, amiben több követség és konzulátus is elpusztult, emiatt – joggal – követelték a hatóságoktól a későbbi tűzkárok megelőzésére a helyi tűzoltóság megszervezését, Széchenyi pedig felajánlotta segítségét ebben. Azonban az ügy évekig elhúzódott. 1874-ben Abdul-Aziz török szultán számos jelentkező közül végül Széchenyit találta alkalmasnak a helyi tűzoltóság megszervezésére, így a gróf a városban maradt, családjával letelepedett, majd a hadsereg egyik legbefolyásosabb tábornoka lett, érdemeiért a pasai méltóságot is elnyerte. Széchenyi Ödön még közlekedési szakemberként szorgalmazta a Fekete-tengertől az Atlanti-óceánig tartó vízi útvonal kiépítését, ő volt az első, aki hajózva jutott el Párizsig, az ottani 1867-es világkiállításra, ezért III. Napóleon császár a francia Becsületrenddel jutalmazta. Újításokat támogató, innovatív szemlélete miatt Európa-szerte elismert szakembernek tekintették. Részben neki köszönhető a Budavári Sikló létrejötte, de a Budapesti Hajósegylet, sőt a Budai Népszínház is. A Budapesti Történeti Múzeumban őrzött alábbi hirdetés a tűzoltószer-beszerzési iroda nyitásáról szól, a dokumentumot teljes egészében megnyitva két korabeli tűzoltókocsi rajzát is láthatjuk.
03.25. Kedd
03.26. Szerda
03.27. Csütörtök
241 évvel ezelőtt, 1784. március 27-én született nyelvtudós, könyvtáros, egyik leghíresebb világutazónk, Kőrösi Csoma Sándor, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrös faluban, egy székely kisnemesi családban. Már fiatalon megmutatkozott rendkívüli nyelvérzéke és tehetsége, amelyet Nagyenyeden, a Bethlenianumban végzett tanulmányai során fejlesztett tovább. 1815-ben ösztöndíjat nyert, amely lehetővé tette számára, hogy a göttingeni egyetemen tanuljon. Ottani évei alatt mélyítette el orientalista tudását, mely későbbi munkásságának alapját képezte. 1819 novemberében elhagyta Magyarországot, hogy a magyarok őshazáját kutassa Belső-Ázsiában, mely kalandos útja során a tibeti kultúra tanulmányozására irányította figyelmét. 1821-ben Peshavárban találkozott William Moorcrofttal, aki arra ösztönözte, hogy a tibeti nyelv és kultúra megismerésére összpontosítson. 1827 és 1830 között a kunani lámakolostorban dolgozott, ahol Szangje Puntszog láma segítségével elkészítette a tibeti szótár és nyelvtan alapjait, ezzel megalapozva a nyugati világ tibetológiai kutatásait. 1830-ban Kalkuttába költözött, ahol a Bengáli Ázsia Társaság könyvtárosaként tevékenykedett. Munkássága során a tibeti nyelv és kultúra megértése érdekében fáradhatatlanul dolgozott, művei ma is a tudomány alapkövei közé tartoznak. 1842. április 11-én, Darjeelingben hunyt el. Kőrösi Csoma Sándor emlékét ma is tisztelettel őrzi az utókor, sokszor láthatjuk bivaly háton ülve, ezt az ábrázolást őrzi az a szobor is, amely Pécs Uránváros részében áll.

03.28. Péntek
119 éve ezelőtt, 1906. március 28-án hunyt el Bihari Sándor, a magyar festőművészet egyik jelentős alakja. 1855-ben született Rézmetsződön, és művészi tehetsége már fiatal korában megmutatkozott. Tanulmányait a Mintarajztanodában kezdte, majd később a müncheni Képzőművészeti Akadémián tökéletesítette, ahol a kor kiemelkedő művészeitől sajátíthatta el a festészet alapjait. 1883-ban Párizsba ment, ahol tanulmányokat végzett, közben a Louvre festményeit másolta műkereskedőknek. Hazatérése után Szolnokon dolgozott, Deák-Ébner Lajosnál, később alapító tagja lett. a Szolnoki Művésztelepnek. Bihari főként életképeiről, történelmi jelenetekről és zsánerképeiről vált ismertté, amelyekre a részletgazdag ábrázolás és az érzelmek finom kifejezése volt jellemző. Munkáiban gyakran ábrázolt paraszti életképeket, mindennapi jeleneteket, amelyeket mély empátiával és realizmussal örökített meg. Életműve során számos díjat és elismerést kapott. Alkotásai rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok kiállításain, ahol elismerték művészi kvalitásait. Jelentős művei, amelyek a korszak társadalmi problémáit és a vidéki élet valóságát érzékletesen mutatják be: a „Rablótámadás”, a „Falusi jelenet” és “Az ő nótája” című festmény, ez utóbbit a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum feltöltésében láthatjuk.
Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.