ÉVFORDULÓ SOROZAT
Múltidéző: Ezen a Napon
Forum Hungaricum - 2025. március 31. 7:00
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók március 31- április 04.
03.31. Hétfő
125 évvel ezelőtt, 1900. március harmincegyedikén született Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő és műfordító Miskolcon. Születése után nem sokkal a család elköltözött, iskoláit Balassagyarmaton és Debrecenben végezte. 1918-ban besorozták, hadiérettségit tett, majd az őszirózsás forradalom után került Budapestre, először gépészmérnöknek jelentkezett, majd pár hét után átiratkozott a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára, de tanulmányait nem fejezte be. Első verseivel személyesen Babitsnál jelentkezett, aki később közölte is azokat a Nyugatban, valamint bevezette őt a Centrál kávéház író-törzsvendégei körébe, tanársegédje volt, lakásán lakott. Barátságuk, mentor-tanítványi kapcsolatuk akkor szakadt meg, amikor átengedte Babitsnak menyasszonyát, Tanner Ilonát, azaz Török Sophie-t. Szabó 1921-ben ismerte meg Az Est-lapok irodalmi rovatvezetőjének lányát, Mikes Klárát, akivel házasságot kötött, és így apósa révén Az Est szerkesztőségének munkatársa lett, cikkei, versei és műfordításai jelentek meg a lapban, majd 1922-ben első, Föld, erdő, Isten című verseskötete is megjelent, ami komoly irodalmi sikert hozott számára, a húszas években sorra jelentek meg újabb kötetei. 1925-től 25 éven át folytatott szerelmi viszonyt a szintén házas Korzáti Erzsébet pszichológussal, akinek 1950-ben elkövetett öngyilkossága után kezdte írni kapcsolatukról valló A huszonhatodik év című szonettciklusát. A debreceni Déri Múzeum alábbi felvételén a költő a verseiből olvas.
Szabó Lőrinc a Magyarország című lap munkatársaként 1928-1945-ig dolgozott, a harmincas évektől a népi írók körébe sorolták, 1937-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1943-ban besorozták, egy év múlva főhadnagyi rangban működött, ami miatt 1945-ben vizsgálati fogságba került, majd publikációs tilalommal büntették. 1946-49 között a Válasz rovatvezetője volt, 1947-ben megjelent Tücsökzene című kötete, 1949-től műfordításokból élt, mást nem publikálhatott, ám fordításaiért 1954-ben József Attila-díjjal jutalmazták. 1956-ban a Parasztpárt tagja lett, november 2-án Ima a jövőért című írásában méltatta a forradalmat. A következő év márciusában Kossuth-díjat kapott, majd nem sokkal később A huszonhatodik év is megjelent, ám ennek sikerét Szabó már nem érhette meg, 1957. október 3-án elhunyt.
04.01. Kedd
191 éve, 1834 április elsején született Marastoni József festő, litográfus Velencében, ahol apja, a szintén festőművész Marastoni Jakab (Jacopo Antonio Marastoni) született és alkotott – a család 1836-ban Pesten telepedett le, Marastoni Jakab festészeti magániskolát nyitott, fia 1850-ig itt, majd három évig a velencei képzőművészeti akadémián tanult. Marastoni József apja halála után Székesfehérváron lett portréfestő és litográfus, 1868-tól pedig már Bécsben dolgozott, kőnyomatú arcképkészítésbe kezdett. A magyar fővárosban is gyakran bemutatták műveit, számos ismert magyar személyiség arcképét örökítette meg az utókornak – például az alább is látható Bulyovszky Gyula, hírlapíró, ügyvéd, a márciusi ifjak egyikének portréját.
04.02. Szerda
118 éve, 1907-ben április másodikán született Pártos Erzsi Aese-díjas színművész Budapesten – Pollák Erzsébet néven. 1929-ben végzett az Országos Színészegyesület színiiskolájában, majd a Vígszínházba szerződött, a Pollák családnevet 1934-ben változtatta Pártosra. 1941-44 között a zsidótörvények miatt nem játszhatott, 1945-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, 1955-56-ban az Operettszínházhoz, majd a forradalom leverése után elhagyta az országot, New Yorkban a Petőfi Színházban lépett fel, de 1958-ban hazatért és rövid időre a győri Kisfaludy Színház társulatának tagja lett. 1957-től 1967-es nyugdíjazásáig ismét a Nemzetiben játszott. Az alábbi jelenetfotó 1966-ból való, Luigi Pirandello A csörgősipka című darabjában Fanát alakította. 1931-től szerepelt filmekben, a televízió is gyakran foglalkoztatta, nyugdíjazása után is aktív maradt. 2000. április 18-án, 93 éves korában hunyt el.
04.03. Csütörtök
109 évvel ezelőtt, 1916-ban hunyt el a magyar fotótörténet egyik meghatározó alakja, a fényképész és feltaláló Veress Ferenc. Kolozsvári műtermét még 1852-ben nyitotta meg, a Gróf Esterházy Károly Múzeum által őrzött portrékép hátoldalán is olvasható címen, a műterem pedig nemcsak a város előkelőségét fogadta, hanem találkozóhelyként is fontos szerepet töltött be, megfordult itt Jókai, Munkácsy és Brassai Sámuel is. Szakmája iránt rendkívül elkötelezett volt, már 1862-ben felvetette, hogy a múzeumok fényképeket is gyűjtsenek, 1880-ban szervezője volt az első Műkedvelő Fotográfiai Kiállításnak, emellett a Fényképészeti Lapok folyóirat is az ő kezdeményezésére indult. Veresst a színes fényképezés egyik úttörőjeként is számon tartjuk, már 1860-ban érdeklődött a színes felvételek elkészítésének lehetősége iránt, bő 20 évvel később már kísérletezett ilyen fényképek előállításával, végül 1889. április 14-én sikeresen megoldotta a színek rögzítését, amit ugyanezen évben a párizsi világkiállításon nagy elismeréssel fogadtak. Az ő nevéhez köthető az első névvel jegyzett fotókerámia elkészítése is, azonban találmányait sosem szabadalmaztatta.
04.04. Péntek
142 évvel ezelőtt, 1883. április 4-én született Juhász Gyula, a magyar irodalom egyik legérzékenyebb költője. Szegeden látta meg a napvilágot egy polgári családban. Apja, Juhász Illés postai tisztviselőként dolgozott, édesanyja, Kálló Matild, egy régi mesterség, a gombkötés utolsó képviselőinek egyike volt. A szegedi piarista gimnáziumban tanult, de a szigorú, merev oktatási rendszerben nem találta meg a szabad szellemi élet lehetőségét. Fiatalon úgy döntött, hogy papi pályára lép, ezért egy évre a váci piarista rend noviciátusába vonult, ám hamar rájött, hogy ez az élet nem neki való. 1900-ban otthagyta a rendet, és visszatért Szegedre, ahol befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1902-től Budapesten a magyar-latin szakot végezte az egyetemen, ahol szellemi fejlődésére nagy hatással voltak a korszak meghatározó gondolkodói és irodalmárai. Barátságot kötött Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezsővel, valamint megismerkedett a modern európai irodalmi irányzatokkal. Tanári pályája kezdetén számos vidéki városban megfordult: Máramarosszigeten, Léván, Nagyváradon, Szakolcán és Makón is tanított. Nagyváradon találkozott a Holnap irodalmi mozgalom tagjaival, amelynek révén még közelebb került a modern magyar líra nagyjaihoz, például Ady Endréhez. Itt szerette meg a színház világát is, és itt élte meg élete egyik legnagyobb érzelmi csalódását: Sárváry Anna színésznő iránti viszonzatlan szerelmét, amely költészetében is nyomot hagyott. 1917-től végleg Szegeden telepedett le, és az újságírás felé fordult. Olyan lapoknál dolgozott, mint a Szeged és Vidéke, a Délmagyarország vagy a Világ, cikkeiben a haladás és a társadalmi igazságosság eszméit képviselte. 1919-ben részt vett a Szegedi Nemzeti Tanács munkájában, sőt, rövid ideig a helyi színház igazgatója is volt. A Tanácsköztársaság bukása után azonban politikai nézetei miatt üldöztetés érte, és tanári nyugdíjától is megfosztották. Bár költői elismerésekben nem volt hiány – háromszor is megkapta a Baumgarten-díjat –, magánéleti és lelki problémái egyre inkább elhatalmasodtak rajta. Az évek során súlyos depresszióba esett, és végül, hosszú szenvedés után, 1937. április 6-án önkezével vetett véget életének. Márta Ferenc készítette arcképét a szegedi Móra Ferenc Múzeum felvételében láthatjuk.
Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.
A cikkhez kapcsolódik
2025. március 24. 7:00
Múltidéző: Ezen a Napon
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók március 24-28.
2025. március 17. 7:00
Múltidéző: Ezen a Napon
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók március 17-21.
