Múltidéző: Ezen a Napon

95 évvel ezelőtt, 1930. május tizenkilencedikén született Plesz Antal, Széchenyi- és Ybl-díjas építész. Sásdon született, apja autodidakta kőműves mester volt, aki mintegy száz lakóházat tervezett és épített Sásd környékén. Fia érdeklődésére mindez nagy hatást gyakorolt, aki a dombóvári gimnázium elvégzése után a Pécsi Felső Építőipari Iskolában, majd a BME Építész Karán, valamint a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájában képezte tovább magát. Dolgozott a KÖZÉPTERV-nél, az IPARTERV-nél, majd 1964-től 1976-ig Miskolcon, az ÉSZAKTERV-nél. A Miskolci Tervező Vállalat főépítészeként a legtöbb jelentős munkában részt vett, fontosabb munkái között említhetők a miskolci művészlakások, a mályi Borkombinát, vagy éppen az alábbi képeken is látható miskolctapolcai Juno szálloda.

A Juno Plesz tervei szerint épült fel és 1974-től fogadta vendégeit. A maga korában rendkívül korszerű és igen népszerű szálló volt, nemcsak a belföldi, de a kelet-európai turisták körében is igen kedvelt volt. A három csillagos, 14 emeletes, 108 szobával rendelkező hotel kaszinóval, drink bárral, szórakozóhelyekkel és import cikkeket forgalmazó bolttal is rendelkezett. A rendszerváltás után az épület számos alkalommal cserélt gazdát, végül 2001-ben bezárták, azóta nem működik, új befektetőre és tulajdonosra vár, aki új korszakot hozna az ikonikus épület történetébe.

105 éve, 1920. május huszadikán elhunyt el Ábrányi Emil költő, műfordító, publicista és politikus, a 19. század második felének meghatározó magyar irodalmi alakja. 1820-ban született Nagyváradon, nemesi családból. Jogot tanult, de hamar az irodalom és a közélet felé fordult. A szabadságharc idején a kormány sajtóirodájában dolgozott, később pedig a Pesti Napló, majd a Vasárnapi Újság munkatársa lett. Költészetében a romantika és a hazafias líra dominált, versei gyakran szóltak szerelemről, szabadságról és nemzeti sorskérdésekről. Jelentős műfordítói munkásságot is végzett: Victor Hugo, Byron és Heine verseit ültette át magyarra. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, emellett aktívan részt vett a politikai életben is, a dualizmus korában országgyűlési képviselőként működött. Költészetének nagy hatása volt a századvégi ifjúságra, különösen hazafias művei tették őt népszerűvé.
Ábrányi ezekkel a gondolatokkal fejezte be Cserzy Mihálynak 1918. március 8-án, Szentendrén írt levelét, melyet a Móra Ferenc Múzeum őriz:

105 éve, 1920. május huszonegyedikén született Réber László grafikus, illusztrátor, karikaturista, aki eredetileg gerelyhajítóként sportolói pályafutásra készült, ám a második világháború idején a Szovjetunióban hadifogságba esett, ahol megismerkedett a grafikusművészettel. Szabadulása és hazatérése után a Szabad Száj, a Híradó- és Dokumentumfilmgyár, valamint a Ludas Matyi munkatársa lett, 1965-67 között három rajzfilmet is készített.

Munkáinak fő jellemzője a vázlatszerűség, zárt vonalvezetés, a részletek mellőzése – erre láthatunk példát a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár Kaposvár által feltöltött Kincskereső 1993. decemberi számában. Figuráinak gesztusai jól érthetők, így gyerekkönyvek illusztrálására is tökéletesen alkalmasak – miközben a felnőttek felé tükröt tart rajzaival. Réber kizárólagos illusztrátora volt Janikovszky Éva, Lázár Ervin és Gerald Durrel könyveinek.

205 éve, 1820. május huszonkettedikén indult útnak az SS Savannah a Georgia állambeli Savannah kikötőjéből Liverpool felé, hogy első gőzhajóként – vagy legalábbis hibrid, vitorlás és gőz meghajtású hajóként – átszelje az Atlanti-óceánt. Az amerikai építésű hajó Savannah városából indult és 29 nap alatt érkezett meg Liverpoolba. Bár a hajó nagy részében vitorlával haladt, az út során mintegy 80 órán keresztül gőzerőt is használt, ezzel bizonyítva a technológia tengeri alkalmasságát. Az SS Savannah áttörést jelentett a hajózás történetében, de gazdaságilag nem bizonyult sikeresnek – nem sikerült rendszeres utakat indítani vele. Ennek ellenére az útja mérföldkő volt az óceáni gőzhajózás fejlődésében. Az első gőzhajó útjáról alábbi cikkünkben is olvashatnak.

132 éve. 1893. május huszonharmadikán született Gábor Jenő festőművész és grafikus, a 20. századi magyar képzőművészet egyik sokoldalú, de kevéssé ismert alkotója. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett, majd pályája során főként figurális kompozíciókat, portrékat és lírai hangvételű tájképeket alkotott. Közben tanárként is dolgozott, többek között a budapesti Iparművészeti Iskolában. A második világháború utáni korszakban művészete új irányt vett: az 1950-es évek második felében, Martyn Ferenc hatására fokozatosan az absztrakt és elvontabb kifejezésmódok felé fordult. Festményeiben ekkortól a formai redukció, a ritmikus szerkezetek, és a színkompozíciók váltak meghatározóvá. Munkásságára jellemző volt az érzékeny líraiság és a belső világ ábrázolására tett kísérlet, amely összhangban állt a korszak modernista törekvéseivel. 1966-ban visszaköltözött Pécsre, ahol aktívan bekapcsolódott a helyi művészeti életbe. A város szellemi közegében – ahol olyan alkotók éltek, mint Martyn Ferenc vagy Schaár Erzsébet – Gábor Jenő is megtalálta saját festői hangját. Számos önálló és csoportos kiállításon szerepelt, munkái azonban – korai halála miatt – csak szűkebb körben váltak ismertté. 1968. szeptember 1-jén hunyt el Pécsett. Életműve napjainkban is elsősorban közgyűjteményekben és családi hagyatékban érhető el. Az alábbi képen linometszete látható a pécsi Széchényi tér látható a Csorba Győző Könyvtár feltöltésében.