Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2025. június 30. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók június 30 – július 4.

06.30. Hétfő

141 évvel ezelőtt, 1884. június harmincadikán született Szép Ernő költő, író, színpadi szerző és újságíró. A 20. század első felének különleges hangú, sokoldalú alkotója, aki meghatározó figurája volt a pesti éjszakai kávéházaknak, irodalmi köröknek és szerkesztőségeknek. Jó barátságot ápolt Ady Endrével, sokan becsülték és szerették – bár kortársai közül nem mindenki vette őt teljesen komolyan. Széles körben mégis kabaréjeleneteivel és sanzonjaival vált igazán népszerűvé, noha költészete és prózai munkái is jelentős irodalmi értéket képviselnek. Legismertebb műve, a Lila ákác az első világháború utáni időszakban született; a regény színpadi adaptációját maga a szerző készítette el. Szép Ernő életének több mint három évtizedét a Margitszigeten töltötte – a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum alábbi felvétele is ott készült róla. 1944 augusztusában csillagos házba internálták, ahonnan ugyan svéd követségi mentelmi útlevéllel kiszabadult, de október 20. és november 9. között a nyilasok mégis munkaszolgálatra hurcolták. A háború után visszavonultan, egyre súlyosabb anyagi gondok között élt. Bár életműve meghatározó része a magyar irodalomnak, halála előtt szinte teljesen elfeledték. 1953-ban, 69 éves korában hunyt el. A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírkövén ez a mondat olvasható: „De gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva.”

07.01. Kedd

207  éve, 1818. július elsején, Budán látta meg a napvilágot Semmelweis Ignác, az orvostörténelem egyik legnagyobb alakja, akinek neve örökre összeforrt a gyermekágyi láz elleni küzdelemmel és a modern kézhigiéné megalapozásával. Semmelweis munkásságának jelentőségét ma már aligha lehet túlbecsülni: a gyermekágyi láz visszaszorítását célzó megfigyelései és javaslatai emberek tízezreinek életét menthették volna meg már a 19. század közepén – ha kortársai hajlandóak lettek volna hallgatni rá. 1847-ben felismerte, hogy a kézmosás – különösen klórmész-oldattal végzett fertőtlenítés – drámaian csökkenti a gyermekágyi láz okozta halálesetek számát. Felfedezése azonban éles ellenállásba ütközött: orvoskollégái sértve érezték magukat, amiért tisztátalanságra való utalást olvastak ki ajánlásaiból. Semmelweis szókimondó természete és hajthatatlan elszántsága sem segített ügyén. Mára azonban világossá vált: ő volt a higiénés forradalom korai úttörője. 1992 óta július 1-je a magyar egészségügy napja, tisztelgésként Semmelweis Ignác születésnapja előtt. E jeles napon nemcsak őrá, hanem minden magyar egészségügyi dolgozóra is emlékezünk – azokra, akik nap mint nap áldozatos munkával vigyázzák mások életét. Születésének 200. évfordulójára készült virtuális kiállításunk méltó emléket állít az anyák megmentőjének, aki állandó szélmalomharcot vívott tisztasági reguláit mélyen sértőnek találó kollégáival.

07.02. Szerda

142 éve, 1883. július másodikán született Vidovszky Béla festőművész Gyomán. Édesapja főjegyző volt, aki jó baráti kapcsolatban állt Munkácsy Mihállyal. Vidovszky Békéscsabán végezte középiskolai tanulmányait – tehetsége ekkor kezdett kibontakozni. 1902-ben a Mintarajziskola növendéke lett, majd 1906-ban rajztanári oklevelet szerzett, ezt követően pedig Ferenczy Károlynál képezte magát tovább. Müncheni és párizsi tanulmányutak után a Szolnoki Művésztelepen dolgozott; itt készült tájképei tették ismertté. 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapítója lett, 1924-től Budapesten élt és alkotott. Művészetében a babizoni és a nagybányai hagyományokat vitte tovább. Közel kétezer képet festett – jellemzően tájképeket és enteriőröket. A Magyar Nemzeti Galéria 20, az Országház 5 alkotását őrzi. Enteriőrfestményeiből 1915-ben a magyar, 1920-ban pedig az olasz király is vásárolt. A legszebb darabokat az Esterházyak egyik kastélyában készítette – ezeket meg is vásárolták tőle. A 20. század első felében kedvelt, ismert és elismert festő volt, de még 1961-ben is nyílt gyűjteményes kiállítása a Csók Galériában. Vidovszky 1973-ban, 89 éves korában hunyt el. A Jósa András Múzeum Kállay Gyűjteményében őrzött alábbi felvétel 1968-ban készült az idős festőről.

07.03. Csütötök

1893. július harmadikán született Marosvásárhelyen Bortnyik Sándor festő és grafikus. Szülővárosában a református kollégium tanulója volt, majd autodidakta módon kezdett foglalkozni reklámgrafikával. Első munkái újságillusztrációk voltak, és az 1910-ben készült Reményi-bazár plakátja hozta meg számára az első jelentős sikert. Ennek köszönhetően Budapestre költözött, ahol a Savoly illatszergyártó cég grafikusa lett. 1913-tól a Rippl-Rónai József, Kernstok Károly és Vaszary János által vezetett szabadiskola hallgatója volt. Itt ismerkedett meg Mattis Teutsch János révén Kassák Lajossal és Derkovits Gyulával. 1918-tól a Kassák-kör tagjaként részt vett a Ma című lap kiállításán is. A Tanácsköztársaság bukása után 1920-ban Bécsbe emigrált, és csak 1925-ben tért vissza Magyarországra. 1930-ban a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának alapító tagja lett, majd 1932-ben a Magyar Műhely Szövetség választmányi tagjává választották. 1928 és 1938 között Műhely néven magániskolát alapított, amely a Bauhaus elveit tette meg központi irányvonalnak. 1933-ban elindította Plakát című saját folyóiratát, de ezen kívül számos más lapban is publikált. 1948–49-ben az Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1956-ig a Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt. Stílusában sikeresen ötvözte a futurizmus, az expresszionizmus és a kubizmus eszközrendszerét. Kompozíciói dinamikus színhasználattal és karakteres formavilággal hatnak. A húszas évek előtt készült művei elsősorban geometrikus formákra épültek, míg a harmincas évektől kezdve a könnyedebb, dekoratív stílusú, polgári életképeket megjelenítő zsánerképek kerültek előtérbe.

07.04. Péntek

180 évvel ezelőtt, 1845. július negyedikén született Szinyei Merse Pál, a modern magyar festészet úttörője. Még gimnaziumi évek alatt kezdett el festészettel foglalkozni, magántanuló, majd a müncheni akadémia hallgatója lett. Egyéni formanyelve már 1869-ben megmutatkozott: a Ruhaszárítás és a Hinta című művei a magyar plein air első remekművei. Első leghíresebb műve a Szerelmespár, fő műve, a Majális 1873-ban öltött végleges formát, azonban nem ért el vele akkora sikert, mint amire számított, ez kedvét szegte és visszavonult jerenyei birtokára, ahol gazdálkodni kezdett és csupán kedvtelésből festett – ekkor is remekműveket készített, például első feleségéről festett Lilaruhás nő című alkotása is ekkor keletkezett. 1882-ben Bécsben kezdett ismét festészettel komolyabban foglalkozni, ekkor készült Pacsirta című képe, mely szintén kedvezőtlen bírálatot kapott, és az 1887-es válása mindinkább kedvét szegte. Fordulat csak 1896-ban következett be, amikor a millennium és a Majális végre elsöprő sikert aratott, főleg a nagyobbá váló fiatal művészek körében, akik törekvései előfutárát látták meg benne. 1897-től országgyűlési képviselővé választották, 1901-ben aranyérmet kapott a Majális Münchenben, 1905-ben kinevezték a Képzőművészeti Főiskola igazgatójává, 1907-ben részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) megalapításában. Szinyei Merse Pál 1920. február 2-án hunyt el, 75 éves korában. Portréját Zombory Moldován Béla festette meg 1916-ban, adatbázisunkba a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum jóvoltából került be.

Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.