Múltidéző: Ezen a Napon

177 éve, 1848. július huszonegyedikén hunyt el Kőszeghi-Mártony Károly építőmérnök, hadmérnök és feltaláló Brnóban. A soproni születésű Kőszeghi-Mártony a bécsi hadmérnöki akadémián végzett, majd az osztrák császári hadseregben vett részt hadmérnöki munkákban, így a földvári (Dunaföldvár) és Ercsi környéki sáncművek, a Schotten Bastion valamint a franzensfestei (Fortezza, Olaszország) erőd építésénél is közreműködött. Hadmérnöki munkássága mellett jelentős volt hadászati szempontból fontos feltalálói tevékenysége. 1829-ben készítette el a sűrített levegővel működő légzőkészüléket, amivel annak használója akár 25-30 percen keresztül is tartózkodhatott mérges gázokkal telített levegőjű helyen. Az életmentő készüléket később bányamentők, tűzoltók és könnyűbúvárok is alkalmazták. Szintén az ő nevéhez fűződik a tábori főzőkészülék, ami a hadseregek élelemellátásában mérföldkőnek számított, ágyúcsőhöz hasonló kéménye miatt „gulyáságyú”-ként is elhíresült – a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum grafikáján is láthatunk egy ilyen szerkezetet.

58 éve, 1967. július huszonkettedikén hunyt el a költő, képzőművész, Kassák Lajos Budapesten, 80 éves korában. Utolsó éveiben íróként nagyobb elismertségben részesült, 1965-ben Kossuth-díjjal is jutalmazták, képzőművészeti tevékenységét azonban nem méltányolták ekkor. Bár a hatvanas években a nyugaton a kelet-európai avantgárd újra felfedezése zajlott, azonban itthon életműve bemutatására csak halála előtt pár hónappal került sor, szerény körülmények között, saját költségen, míg külföldön számos egyéni és kollektív kiállításon szerepelt. Kassák az avantgárd vezéralakja volt, nevéhez rengeteg izmus kapcsolódik, küldetésének tartotta az avantgárd irányzatok, különösen a konstruktivizmus és a kubizmus hazai megismertetését. Műveit képarchitektúrának nevezte; ezek közül láthatunk egyet a MODEM jóvoltából, az Antal-Lusztig gyűjteményből.

155 évvel ezelőtt, 1870. július huszonharmadikán született Veszprémben Cholnoky Jenő földrajztudós, egyetemi tanár. A Műegyetem végezte tanulmányait, ahol a vízépítési tanszéken, majd Lóczy Lajos mellett volt tanársegéd, miközben filozófiából is doktorált. 1896-98-ban tanulmányúton járt Kínában és Mandzsúriában, hazatérését követően a Földtani Társulatnál, Földrajzi Társaságnál töltött be tisztségeket, utóbbinak később elnöke is volt, ahogy a Magyar Turista Egyesületnek és a Természetvédelmi Tanácsnak is. Budapesten és Kolozsváron működött egyetemi tanárként, a Balaton tudományos vizsgálataiban is részt vett, népszerű tudományos műveivel pedig sokak érdeklődését keltette fel a természettudományok és a földrajz iránt. Az Alpokban tett útján készített felvételt a Balatoni Múzeum őrzi.

116 éve, 1909. július huszonnegyedikén született Károlyi Amy költő, műfordító, akire legtöbbször csak Weöres Sándor feleségeként utalnak, pedig saját jogon is helye van a magyar költészet történetében. Első verseit 1940-ben Babits közölte a Nyugat hasábjain. Első verseskötete 1947-ben jelent meg Szegezzetek a földhöz, csillagok címmel, de önálló, saját hangja az 1965-ben megjelent A harmadik ház című kötetében bontakozott ki igazán, ahol intellektuális stílus keveredik játékos elemekkel. 1977-ben új kötetkompozíciót alakított ki a Kulcslyuk-lírával, ami verses és prózai szövegek, idézetek és reflexiók kombinációjából alkot lírai montázst. Válogatott műfordításait Vonzások és viszonzások címmel adta ki 1975-ben, irodalmi tevékenységéért 1981-ben József Attila-díjjal jutalmazták. Későbbi férjével, Weöres Sándorral kapcsolata levelezéssel indult, majd egy temetőben randevúztak először, ahol reggelig maradtak, mivel rájuk zárták a kapukat. 1947-ben házasodtak össze, több mint 40 év házasság során elismerések, közös munka, utazások, tiltás és anyagi nehézségek is kísérték életüket. Az alábbi felvétel 1980-ban, a Németh László Városi Könyvtárban készült, Károlyi Amy egy ifjú olvasójával látható.