Múltidéző: Ezen a Napon

132 éve, 1893. szeptember tizenhatodikán született Pusztatúrpásztón Korda Sándor filmrendező és producer, aki a brit filmipar meghatározó alakja és a London Film stúdió alapítója volt. Középiskola után Budapesten újságíróként dolgozott, érdeklődése ekkor fordult a film iránt, ő írta az első magyar filmkritikát, filmelméleti cikkeket, majd három szaklapot is alapított és szerkesztett. 1915-ben rendezte első filmjét, Janovics Jenő kolozsvári filmgyárában is rendezett, nevéhez fűződik Blaha Lujza egyetlen filmszerepe is. 1917-ben vette meg Janovics vállalkozását és a fővárosban részvénytársaságként megalapította a Corvin filmgyárat. A Tanácsköztársaságban direktóriumi tag volt, ebben az időben készült a Thorma János Múzeumban őrzött cikk is, amihez az alábbi illusztráció készült róla. A Tanácsköztársaság bukása után Kordát is letartóztatták, 1919 novemberében Bécsbe emigrált, Berlinben filmgyárat alapított. Az európai sikerek után Hollywoodba utazott, itt szintén sikereket ért el, de néhány év múlva mégis visszatért Európába, mivel a közönségsiker elérésén túl fontosnak tartotta a kulturális presztízst is. 1930-ban Párizsban Marcel Pagnollal elkészítik a francia filmművészet egyik első hangosfilmjét. 1932-től Londonban élt és dolgozott, a London Film Ltd.-vel néhány év alatt versenyképessé tette az angol filmet, rendezői pályája ekkor éri el a csúcspontját. A filmiparban szerzett érdemeiért VI. György lovaggá üti – így lett Korda Sándorból Sir Alexander Korda. 1956-ban szívrohamban hunyt el, a Brit Filmakadémia róla nevezte el az év legkiemelkedőbb filmjeinek járó díját.

181 évvel ezelőtt, 1844. szeptember tizenhetedikén született Puskás Tivadar mérnök és feltaláló Pesten. Tanulmányait Bécsben kezdte és a Műegyetemen folytatta, de családja anyagi problémái miatt nem tudta azt befejezni. A Festeticseknél lett tanító, közben megtanult angolul és Londonba utazott, ahol egy vasútépítő céghez szegődött tolmácsként, majd utazási irodát hozott létre a bécsi világkiállításra, ennek nyereségéből pedig Amerikába ment aranyat bányászni. Ám ez a terv végül nem úgy sült el, ahogy tervezete így visszatért Európába. Megálmodott távíróközpontjához nem talált befektetőket, és eközben Bell a telefont is szabadalmaztatta, így tervének nem volt jövője, de a távbeszélő felkeltette érdeklődését, találkozni akart a feltalálójával. Egyes teóriák szerint Bell műhelyében született meg a telefonközpont ötlete, de nincs bizonyíték arra, hogy Puskás ötlete lett volna a kommunikációs központ – ahogy ezt ő maga se állította soha. Ellenben Puskás népszerűsítette és értékesítette Bell találmányát Európa-szerte.

1881-ben megalapította Budapesten saját távbeszélő-rendszerét, közben Londonban elektromos világítással, Madridban a telefonhasználat elterjesztésével foglalkozott. Öccse 1884-es halála után ő vezette a Budapesti Telefonhálózatot, amit 1887-ben államosítottak, a bérleti jog az övé lett. Időközben számos szerencsétlen kimenetelű vállalkozásba kezdett. A Budapesti Történeti Múzeum alábbi, 1890. február 25-i keltezésű dokumentuma alapján a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal kölcsönszerződést is kötött a telefonközpontra, aminek részvényeit még ugyanebben az évben el is kellett adnia. Ami viszont valóban az ő találmánya volt – egy víz alatti robbanószerkezet mellett –, az a Telefonhírmondó, amit 1892 nyarán szabadalmaztatott, és amit 1893 februárjában helyeztek üzembe a fővárosban. A találmány, a „telefonos újság” forradalmat jelentett a tömegkommunikációban, és Puskás ismét a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, azonban a megrendeléseknek nem tudott eleget tenni, ekkor már pánikbetegségtől szenvedett, 1893. március 16-án szívrohamban hunyt el. Halálhírét találmánya, a Telefonhírmondó kürtölte világgá.

Borítókép: Fiúk a kollégiumi szobában (Fortepan CC BY-SA). A fényképek adományozója Fekete Mihály.