ÉVFORDULÓ SOROZAT
Múltidéző: Ezen a Napon
Forum Hungaricum - 2025. szeptember 22. 7:00
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók szeptember 22-26.
09.22. Hétfő
96 évvel ezelőtt, 1929. szeptember huszonkettedikén született Váradi Hédi Kossuth- és Jászai-díjas színész, érdemes és kiváló művész Újpesten, szülei az Újpesti Munkásotthonban ismerkedtek meg, ahol színielőadásokban is szerepeltek, ez inspirálta döntését a színészi pálya mellett. Rózsahegyi Kálmán színiiskolája után, még 18 évesen elsőre bekerült a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol többek között Psota Irénnel járt egy osztályba. A főiskola után, 1952-ben a Madách Színház tagja lett, majd 1964-től 1987-ben bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház színésze volt, kiválóan játszott drámai és vígjátéki szerepeket egyaránt, bár a Nemzetiben voltak olyan évek, amikor nem játszott, ilyenkor önálló és vendégelőadásokkal járta az országot. A Nemzeti Színház 1983-as felvételén Loleh Bellon: Csütörtöki hölgyek című előadásban Váradi Hédit főiskolai osztálytársa, Psota Irén, valamint Törőcsik Mari társaságában láthatjuk.
09.23. Kedd
09.24. Szerda
Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron kezdte meg, majd Budapesten folytatta a Mintarajziskolában, ahol Székely Bertalan volt a mestere. Ezt követően Münchenbe ment, ahol Ferenczy Károllyal és Csók Istvánnal is megismerkedett; a párizsi Julian Akadémián együtt tanultak, majd 1892-ben Iványi-Grünwald és Ferenczy visszatértek Hollósy Simonhoz Münchenbe. Nagybánya igen fontos helyszín lett életében: egyik alapítója volt a művésztelepnek, itt ismerte meg későbbi feleségét, Biltz Irént, itt váltott vallást és vette fel az Iványi nevet, és 1896-tól kezdődően itt festette meg realista tájképeinek egész sorát. 1904-ben Rómában töltött egy évet, hazatérése után szakított a naturalista és plein air törekvésekkel, stílusa a szecesszióhoz igazodott. 1909-ben részt vett a kecskeméti művésztelep megszervezésében, amelynek 1911-től vezetője lett. Az első világháború után a Balatonnál festett egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket. Az alábbi képen Bölcső mellett című festménye látható.

09.25. Csütörtök
09.26. Péntek
80 éve, 1945. szeptember huszonhatodikán hunyt el Bartók Béla New York-ban, életének 64. évében, hosszan tartó betegség után. A huszadik század egyik legjelentősebb zeneszerzője volt, művészete és tudományos munkája egyetemes kultúránk fontos része. Zenész, zeneszerető családban nevelkedett, 1899-től a Zeneakadémián tanult, zongora- és zeneszerzés szakon végzett. 1905-től rendszeres népzenegyűjtésbe kezdett, amelyben sok segítséget jelentettek számára Kodály tanácsai; egy évvel később adták ki a húsz feldolgozást tartalmazó Magyar népdalokat. Ők ketten alapozták meg a hazai népzenegyűjtést, Bartók pedig a nemzetiségi gyűjtésekkel az összehasonlító zenefolklórt. 1907-től zongoratanára, Thomán István helyére került a Zeneakadémián. Bár szívesebben foglalkozott volna népzenei gyűjtéssel, 1934-ig, a Magyar Tudományos Akadémiára való áthelyezéséig alapvetően a zongoratanítással foglalkozott. Eközben természetesen megszülettek olyan munkái, mint a Kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, zenekari művei és szonátái, valamint 1926-tól kezdte el írni a hatkötetes, 153 progresszív darabot tartalmazó Mikrokozmoszt, amely 1939-ben jelent meg. A két világháború között bekapcsolódott a háború után újjáéledő európai zenei életbe is, rendszeressé váltak koncertútjai. A második világháború kezdetétől gondolkodott a kivándorláson, végül 1940 októberében New Yorkba utazott, ahol főleg tudományos munkát végzett, ám anyagi körülményei nem voltak a legjobbak. 1942-ben leukémiát diagnosztizáltak nála. Bár tervezte, hogy idővel hazatér, ez sajnos már nem következett be. Temetésén mindössze tízen voltak jelen, ám az egész ország tisztelettel figyelte, amikor fiai 1988-ban földi maradványait hazaszállíttatták, és a Farkasréti temetőben örök nyugalomra helyezték. Emlékét őrzi többek közt Büky Béla alábbi linómetszete.

Borítókép: Fiúk a kollégiumi szobában (Fortepan CC BY-SA). A fényképek adományozója Fekete Mihály.