Múltidéző: Ezen a Napon

88 évvel ezelőtt, 1937. október hatodikán hunyt el Budapesten Borostyánkői Mátyás, születési nevén Baldauf Mátyás vendéglős, a főváros egyik híres és közismert éttermének, a Mátyás-pincének alapítója. Baldauf a mai Ausztria területén született 1873-ban, mészárosként és pincérként dolgozott, majd a millennium évében Budapestre költözött, a krisztinavárosi Zöldfa étteremben, később a belvárosi Kis Piszkos vendéglőben dolgozott, amit 1900-tól bérelt is. Az Eskü tér (ma Március 15. tér) és a Kéményseprő utca sarkán álló bérház aljában nyitotta meg a Mátyás-pincét 1904. január 30-án, a következő években, évtizedekben a vendéglőt folyamatosan bővítette, fejlesztette, melynek fontosabb mérföldkői a Zeneterem, a Jubileumi és a Halászterem létrehozása volt. 1937-ben, halálának évében még egy nagyobb belsőépítészeti átalakításra is sor került, amikor is Mátyás király életének eseményeiről készült freskókkal dekorálták a falakat, Haranghy Jenő festőművész és Dávid Károly építész közreműködésében. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum alábbi képeslapján az alapító-tulajdonos Baldaufot, a vendéglőt és annak zsúfolásig teli teraszát láthatjuk.

53 éve, 1972. október nyolcadikán hunyt el Budapesten Gózon Gyula Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. Groszman Gyula néven látta meg a napvilágot 1885-ben, Érsekújváron. Esztergomban nőtt fel, Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el, majd Nagyváradon kezdte pályafutását. Nagy Endre kabaréjához szerződve került a fővárosba, a Népoperában is játszott, majd 1919-ben a Király Színházhoz került. Feleségével, Berky Lilivel együtt is gyakran felléptek, Gózon 1927-től a Belvárosi, 1929-től az Új Színház társulatában folytatta színházi pályafutását. 1935-ben szerződtette a Nemzeti Színház, de a zsidótörvények miatt itteni munkáját félbe kellett szakítania, csak 1945-ben térhetett vissza a társulatba, aminek haláláig tagja volt. Az alábbi előadásfénykép Csiky Gergely: Mákvirágok 1961-es bemutatóján készült, Gózon a kép bal szélén, középen Pápai Erzsi, jobb szélen Várkonyi Zoltán látható.

101 éve, 1924. október tizedikén hunyt el Dobos C. József cukrász, cukrászmester és szakíró, a nevét viselő dobostorta megalkotója. Dobos apja is szakács volt, mellette tanult már egész fiatal korától, majd az Andrássy-családnál töltötte inaséveit. 1878-ban megnyitotta csemegeüzletét a Kecskeméti utcában, ahol saját készítésű ételeket is árult, és aminek kirakata ma is lenyűgözné az előtte elhaladókat. Tortája, ami nem csak itthon, de külföldön is ismerté tette, egy bakiból indult, amit vajat köpülő inasa követett el, mégpedig úgy, hogy a vajhoz a tartósításhoz használt só helyett cukrot öntött. Dobos, mint kísérletező kedvű cukrász, a vajat nem dobta ki, felhasználta, tovább ízesítette, így alkotta meg az akkor újdonságnak számító vajas krémet – legalábbis a legenda így tartja. Az első dobostorta 1884-ben készült el, amit a következő évi első Országos Kiállításon, igen exkluzív pavilonjában mutatott be, és ami egyből lázba hozta az ínyenceket és a cukrászokat egyaránt. Utóbbiak próbálták a pontos instrukciók nélkül valahogy megalkotni saját dobostortájukat, kevés sikerrel, ezért Dobos 1906-ban, megunva a silány utánzatokat, inkább átadta a torta receptjét a Cukrászok és Háziasszonyok Ipartestületének, hogy az bárki számára szabadon felhasználható legyen. Ebben az évben üzletét is feladta, vagyona nagy részét hadikölcsönbe fektette, majd elszegényedett, de közmegbecsülésén ez mit sem változtatott. 1924-ben, második szélütésekor tüdőgyulladást is kapott, a János Kórházban hunyt el. Portréját a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum töltötte fel adatbázisunkba.

Borítókép: Fiúk a kollégiumi szobában (Fortepan CC BY-SA). A fényképek adományozója Fekete Mihály.