Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2025. október 13. 7:00

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók október 13-17.

10.13. Hétfő

121 évvel ezelőtt, 1904. október tizenharmadikán hunyt el a német származású magyar festőművész, korának legtöbbet foglalkoztatott freskófestője, Lotz Károly. Bad Homburg vor der Höhe nevű településen, Hessen tartományban született 1833. december 16-án, 1846-47-ben a pesti piaristáknál tanult, a szabadságharc idején akvarelleken örökítette meg a harci eseményeket. 1852-ben Bécsben kezdte meg festészeti tanulmányait, öt évvel később már a bécsi görögkatolikus templom falképeinél segédkezik, majd az 1860-as években már Magyarországon dolgozik és egyre nagyobb elismerésben részesül. Falfestmények elkészítésére olyan fontos helyekről kap megbízást, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, az Operaház, az Országház vagy épp a Szent István Bazilika, legjelentősebb faliképe az Operaház Olympus-freskója, a Pécsi Székesegyházban allegorikus alakokat fest meg. Főművei mellett mitológiai tárgyú aktképei is kiemelten fontosak a Lotz-életműben. Az alábbi képen a Jézus Szíve Kápolnában található Jézus születése freskóját látjuk.

10.14. Kedd

179 éve, 1846. október tizennegyedikén született Schickedanz Albert műépítész, aki az eklektikus építészet egyik jeles képviselője volt. 1869-ben megnyerte a Batthyány-mauzóleumra kiírt pályázatot, 1884-1901 között a Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda tanára volt. 1893-1903 között Herczog Fülöp Ferenccel társulva dolgozott, és ebben az időben kapta legfontosabb megbízásait: az új Műcsarnok megtervezését, Zala György szobrásszal a Millenniumi emlékmű elkészítését, majd 1898-ban a Szépművészeti Múzeum pályázatán, bár második helyet szerzett, mégis az ő tervei valósultak meg. Utolsó munkája saját, Nyúl utcai műtermes villája volt, ide vonult vissza nyugdíjazása után, ahol leginkább festészettel foglalkozott. A balatoni Múzeum képeslapján a Hősök-tere, háttérben a Műcsarnokkal.

10.15. Szerda

10.16. Csütörtök

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 1979-es római konferenciáján, magyar kezdeményezésre, október tizenhatodikát az élelmezési világnappá nyilvánította. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet az éhezés, az alultápláltság és az élelmiszerpazarlás elleni küzdelem fontosságára, valamint azokra a közös lépésekre, amelyekkel biztonságos és fenntartható élelmezés biztosítható minden ember számára.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum archív felvételén ingyenes ebédosztás rászorulóknak, a városligeti Gundel Étterem gazdasági udvarán, 1933 húsvétján. Most, 2025-ben a világnap üzenete aktuálisabb, mint valaha. A klímaváltozás, a háborús konfliktusok, az energiaválság és a gazdasági bizonytalanság világszerte súlyos hatással vannak az élelmiszerellátásra. A legsebezhetőbb régiókban nő az élelmiszerárak ingadozása és az éhezés kockázata, miközben a fejlett országokban is egyre fontosabb kérdéssé válik az egészséges, helyben előállított élelmiszerekhez való hozzáférés. A FAO idei felhívása arra ösztönöz, hogy „jobb termelés, jobb táplálkozás, jobb környezet és jobb élet” megvalósításán dolgozzunk – együtt, globálisan és helyi közösségi szinten is. A cél nem csupán az éhezés csökkentése, hanem egy fenntarthatóbb és igazságosabb élelmiszerrendszer megteremtése, amely képes ellenállni a jövő kihívásainak is.

10.17. Péntek

33 évvel ezelőtt, 1992-ben az ENSZ Közgyűlése október tizenhetedikét a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította. A döntés annak az 1987-es párizsi eseménynek állít emléket, amikor több mint százezer ember gyűlt össze a Trocadéro téren – az emberi jogok szimbolikus helyszínén –, hogy kinyilvánítsa: a szegénység nem sors, hanem közös felelősség. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet azokra, akik a társadalom peremén élnek, és ösztönözze a közösségeket, intézményeket és döntéshozókat arra, hogy egy igazságosabb, szolidárisabb világért cselekedjenek. Ezen a napon különösen is emlékezhetünk Teréz anyára, aki egész életét a legszegényebbek, a betegek és az elesettek szolgálatának szentelte. 1979. december 10-én vette át a neki ítélt Nobel-békedíjat, amelyet a szegényekért végzett önzetlen munkájáért kapott. Híres szavai – „Hogyan segíthetjük elő a világbékét? (…) Menjünk haza és szeressük a családunkat.” – ma is a szeretet, az együttérzés és a felelősség örök üzenetét hordozzák. A díjjal járó pénzösszeget – 6000 dollárt – a kalkuttai szegények javára ajánlotta fel, ahol működött az általa alapított Szeretet Misszionáriusai női szerzetesrend háza. 2016-ban Ferenc pápa szentté avatta: azóta Kalkuttai Szent Terézként tiszteljük őt. A Piarista Múzeum gyűjteményében őrzött, Teréz anya boldoggá avatásának emlékére készült érem e nemes életmű és az önzetlen szolgálat szimbóluma.