Múltidéző: Ezen a Napon

125 évvel ezelőtt, 1900. október huszadikán adták át a pesti Duna-part egyik legkülönlegesebb villamosvonalát. A pesti rakpartra már 1885-ben terveztek villamost, ám a kivitelezést az épülő Ferenc József- és Erzsébet-hidak miatt elhalasztották. A Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) kapta meg a jogot a pálya kiépítésére: előbb, 1897-ben, a Boráros tér és az Erzsébet híd közötti szakasz készült el, majd 1899-ben megkezdődött a vonal meghosszabbítása az Akadémiáig. A Duna-korzó mentén a pályát nem bontással vagy beépítéssel alakították ki, hanem az alsó rakpartra, a támfal mellé építettek egy 498 méter hosszú, szegecselt vasoszlopokon álló viaduktot. A vágányok alatt aluljárók vezettek a partra, a korzótól pedig Ybl Miklós tervezte kandeláberek és öntöttvas korlátok választották el a sínpályát. Az így megvalósult, elegáns műszaki megoldás alig zavarta a korzózó városlakókat – ahogy azt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum korabeli fényképén is láthatjuk. Ma a 2-es villamos közlekedik itt, amelyet gyakran emlegetnek Budapest – sőt, talán a világ – egyik legszebb villamosvonalaként. A budapesti villamosközlekedés kezdeteiről és korai fejlődéséről részletesebben olvashatnak a Fejezetek a budapesti villamostörténelemből című virtuális kiállításunkban.

69 évvel ezelőtt, 1956. október huszonharmadikán  a magyar fővárosban kitört a forradalom, amely a szabadság, a nemzeti függetlenség és az emberi méltóság visszaszerzésének vágyából született.
A fiatalok, diákok és munkások tízezrei vonultak az utcára, hogy békésen tiltakozzanak a szovjet megszállás és a diktatúra ellen. A tüntetések a Műegyetemről indultak, majd a Petőfi-szobornál és a Bem téren gyűltek össze a résztvevők, estére pedig már a Rádió épületénél dördültek el az első lövések. A következő napokban az ország számos pontján harcok robbantak ki. Az utcai küzdelmekben sok fiatal vesztette életét – köztük Szilágyi György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója, aki 1956. október 24-én délután 3 órakor, harminchét évesen halt hősi halált „hazánk függetlensége és népünk felemelkedése érdekében vívott küzdelemben” – ahogy családja gyászjelentésében olvashatjuk. A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár  gyűjteményéből származó, adatbázisunkban őrzött dokumentum egyszerre személyes és nemzeti emlék: egy fiatal ember halálának híre, amely mögött egy egész nemzet fájdalma és reménye húzódik meg.

Ezen a napon mindazokra emlékezünk, akik 69 évvel ezelőtt hittek, és tettek is egy szabadabb Magyarország létrejöttének reményében.

10.24. Péntek

127 évvel ezelőtt, 1898. október huszonnegyedikén született Lillian Oppenheimer, akinek köszönhetően a japán origami technika elterjedt a nyugati világban. Lenyűgözte, hogy egyetlen darab papírban mennyi lehetőség rejlik, és ezt a varázst szerette volna megmutatni az egész világnak. Oppenheimer létrehozta az első origami csoportot Amerikában, és alapító tagja volt az Amerikai és a Brit Origami Társaságnak is. Születésnapja és a november 11-i japán Origami Nap közé esnek az origami világnapok, melyek célja rendkívül egyszerű: az origami népszerűsítése, és annak öröme, hogy az emberek saját kezűleg alkothatnak papírból. Bár a papírhajtogatás művészete önállóan is kialakulhatott mindenhol, ahol papírt készítettek – így Európa-szerte már a 13. századtól találunk rá példákat – a modern origami Japánból indult világhódító útjára. Az első magyar origami-leírás 1935-ben jelent meg, míg az első, kizárólag ezzel a művészettel foglalkozó könyv csak három évtizeddel később látott napvilágot. Az origami azonban nem csupán a kézügyesség fejlesztésére és a szabadidő kellemes eltöltésére szolgál: ma már a matematika és a műszaki tudományok is alkalmazzák elveit. Az autókban használt légzsákok például az origami hajtogatási technikáinak köszönhetik kialakításukat. A Gömöri Múzeum gyűjteményéből származó, 1995-ös origami-kiállításon készült az alábbi fénykép, amely megmutatja, hogyan talált otthonra ez az ősi japán művészet Magyarországon is.