Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2025. december 8. 10:33

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók december 8-12.

12.08. Hétfő

Kr. e. 65-ben ezen a napon, december nyolcadikán született Venusiában Quintus Horatius Flaccus, az Augustus-kor legnagyobb lírikusa, a római aranykor költőfejedelme. Ars poetica című műve meghatározó az európai költészettanban. Költői életműve szerteágazó: a Beszélgetések, Ódák, Levelek, Költői hitvallás, Epódoszok viszonyítási pontjai az európai és a magyar irodalomnak, péládul Virág Benedek, Berzsenyi Dániel, Arany János és Babits Mihály számára is. Horatius Rómában, majd Athénban folytatott művészeti és filozófiai tanulmányokat. Caesar meggyilkolása után Brutus és társai Athénban gyülekeztek, s Horatiust is közéjük sodorta a lelkesedés. Részt vett a philippi ütközetben, ahonnan „pajzsát is elveszítve” menekült el. Visszatért Rómába, de ott szegénység fogadta, elkobozták apja házát és birtokát. Barátja, Vergilius mutatta be Maecenasnak, aki barátjává fogadta a költőt. Mentesítette az anyagi gondoktól: birtokot ajándékozott neki Róma közelében. Kr. e. 8-ban  november 27-én Rómában halt meg, Maecenas mellé temették. Több gondolata is szállóigeként él tovább, némelyikről akár azt hinnénk, magyar hitvallás: “Édes és díszes meghalni a hazáért” (“Dulce et decorum est pro patria mori”), “Arany középút” (“Aurea mediocritas”).

12.09. Kedd

120 éve, 1905. december kilencedikén került sor Drezdában Richard Strauss Salome című operájának ősbemutatójára. Az előadás világszenzáció volt. A mű Oscar Wilde azonos című drámáján alapul, mely darab már önmagában is felháborodást keltett.  Az opera is botrányosnak számított, kezdetben betiltották a bécsi és londoni operaházakban is. A mű a kritikusokat és a közönséget egyaránt megosztotta, mégis megkerülhetetlenné vált a zene történetében: újítás, provokáció, a modernizmus egyik nyitánya egyben. Strauss Münchenben született 1864. június 11-én, zenei tehetsége korán megmutatkozott. Tizennyolc éves korában már több műve hangzott el a nyilvánosság előtt. 1885-ben találkozott Hans von Bülow-val; a zseniális zongoraművész és karmester másodkarnagynak szerződtette a komponistát. Innen indult el Strauss karmesteri pályafutása, Münchenben, Weimarban, majd Berlinben is zenei vezető volt. Karrierjét 1910-ben adta fel a komponálás kedvéért. 1924-től visszavonult Garmisch-Partenkirchenbe, itt halt meg 1949. szeptember 8-án, nyolcvanöt esztendős korában. Strauss hatása és újítása elvitathatatlan. Szimfonikus költeményei, operái mindmáig közérthetőek és népszerűek, a legismertebbek az Elektra, a Rózsalovag és az Ariadne Naxos szigetén. A szerző képe a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Salome-ismertetőjéből származik.

12.10. Szerda

198 éve, 1827. december tizedikén született Nagykállón Korányi Frigyes, a mellkasi betegségek és a gyógyfürdők fejlesztésének kiemelkedő szakértője, a tüdőbeteg-gondozó intézményrendszer kezdeményezője. Medikusként 1848-ban a márciusi ifjak közé tartozott. 1851-ben a bécsi egyetemen avatták orvos- és sebészdoktorrá, majd 1852–1864 között szülőföldjére száműzték, ahol Szabolcs vármegye főorvosa lett. 1864-től kórházi idegorvosi gyakorlatot folytatott, később idegkórtani magántanár lett. 1889-től az I. Belklinika vezetőjeként dolgozott: elsősorban a fertőző és mellkasi betegségek szakértőjeként tartották számon. 1913. május 19-én hunyt el Budapesten. Korányi Frigyes nevét és örökségét az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet – Magyarország vezető tüdőgyógyászati központja – viszi tovább. A tuberkulózis kezelésében alkalmazott korai, modern megközelítései meghatározták a hazai pulmonológiai iskola fejlődését, és módszerei máig ható alapot jelentenek: felismerte a tbc népbetegség jellegét, elsőként egészítette ki a fizikális diagnosztikát laboratóriumi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokkal. Az orvosi szakirodalomban a klinikumfejlesztés és a balneoterápia egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon, újításai maradandó módon épültek be a magyar orvosképzés rendszerébe. Fő műve a hatkötetes belgyógyászati kézikönyv, amelynek egyik szerkesztője, több fejezetének szerzője. Emlékét őrzi Müller Kálmán Az orvosi tudomány magyar mesterei című monográfiája a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levéltárának gyűjteményéből.

12.11. Csütörtök

23 éve, 2002. december tizenegyedikén hunyt el Schütz Ila, a „komédiázó tragika”, Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész 1944-ben született Budapesten, pályáját amatőr színjátszó körökben kezdte, 1964-től az Egyetemi Színpad társulatához csatlakozott. Diplomáját 1969-ben szerezte meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályakezdését a Mikroszkóp Színpadon töltött évad után a Madách Színház követte, majd 1994-ben a József Attila Színház társulatának tagja lett. Legnagyobb sikerei közé tartozott Doris szerepe Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt! című kétszemélyes darabjában, de klasszikus, Shakespeare- és Csehov-darabokban is kimagaslót nyújtott. Filmes pályája során játszott többek között a drámai Csend és kiáltásban, valamint a könnyed hangvételű Ismeri a szandi-mandit? című filmben is.  A televíziónézők számára a Szeszélyes évszakok kabarésorozat tette országszerte ismertté. A szakmai elismerések ellenére magánéletében nem találta meg a tartós nyugalmat: 2002. december 9-én este még játszott a József Attila Színházban, két nappal később holtan találtak rá. Színházi előadások, kabarék, televíziós műsorok és játékfilmek őrzik különleges személyiségét és sokoldalú tehetségét.

12.12. Péntek

245 éve, 1780. december tizenkettedikén ezen a napon hunyt el Fellner Jakab építész, a klasszicizáló késő barokk hazai építészet egyik legkiemelkedőbb mestere. 1722-ben született Nikolsburgban (Miklósvár), majd 23 évesen Tatán telepedett le. 1750-től főként az Esterházy családnak dolgozott, de növekvő hírneve más megbízásokat is hozott számára. Első jelentős önálló munkája az 1751-ben megkezdett tatai plébániatemplom volt, 1756-ban pedig a cseklészi Esterházy-kastély átépítését vezette. 1764-ben szerződést kötött Eszterházy Károly püspökkel az egri püspöki uradalom egyes építkezéseinek tervezésére és felügyeletére; itt elsőként a püspöki kastély lépcsőházát és kápolnáját tervezte meg. 1768 és 1774 között a veszprémi püspöki palotát tervezte, később pedig az egri Líceum (ma: Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) építésének irányítását vette át. 1773-ban fogott utolsó nagy műve, a pápai plébániatemplom tervezésébe és építésébe. Jelentős hatást gyakorolt Veszprém, Pápa, Eger és Tata városképének alakulására.  A veszprémi püspöki palota képe Révhelyi Elemér építészmérnök egyetemi tanár, kutató hagyatékából származik, a tatai Kuny Domonkos Múzeum gyűjteményében látható.

Borítókép: Kerti asztal mellett (Fortepan CC BY-SA). A fényképek adományozója Kovács Györgyi