Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2026. március 30. 9:05

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók március 30 – április 3.

03.30.  Hétfő 

173 éve, 1853. március harmincadikán született Vincent van Gogh holland festő, a posztimpresszionizmus egyik legjelentősebb alakja. Rövid, mintegy tízéves (1880–1890) alkotói pályája során több mint 2000 művet készített, köztük mintegy 860 festményt. Életében kevés elismerést kapott, gyakran küzdött anyagi nehézségekkel. Viszonylag későn, húszas évei végén döntött úgy, hogy festő lesz: autodidakta módon kezdett tanulni, majd Brüsszelben és Antwerpenben művészeti képzésben vett részt. A hagyományos akadémikus szemlélettel hamar szembefordult, 1886-ban bátyja, Theo támogatásával Párizsba költözött. Itt megismerkedett az impresszionistákkal – többek között Claude Monet és Camille Pissarro művészetével -, valamint a japán fametszetek világával. Ezek hatására kialakult jellegzetes, érzelmileg intenzív, erőteljes ecsetkezelése és élénk színhasználata. 1888-ban Dél-Franciaországba költözött, ahol több híres műve született, például a Napraforgók-sorozat. Mentális állapota romlott;  a Saint-Rémy-de-Provence-i gyógyintézetben is több jelentős alkotása született. 1890-ben Auvers-sur-Oise-ba költözött, itt hunyt el 37 évesen, 1890. július 29-én. Halálát öngyilkosságnak tekintik, bár egyes kutatások más lehetőségeket is felvetnek. Életében mindössze egy festményt adott el, a Vörös szőlőhegy című művet. Munkássága halála után vált világhírűvé, és több alkotása ma a világ legdrágábban eladott festményei között szerepel: az Íriszek és a Dr. Gachet arcképe. Pilinszky János teszi fel a kérdést Van Gogh  imája című művében: “Csatavesztés a földeken. / Honfoglalás a levegőben. / Madarak, nap és megint madarak. / Estére mi marad belőlem?”

03.31. Kedd 

10 éve, 2016. március harmincegyedikén hunyt el Kertész Imre Nobel-díjas és Kossuth-díjas író, műfordító. 1929. november 9-én született Budapesten. Gyermekkorát a regényes Füvészkert közelében töltötte, ahol ma tábla őrzi az emlékét. 15 évesen, 1944-ben Auschwitzba deportálták, majd a buchenwaldi és zeitzi munkatáborba került. 1945-ben térhetett vissza Budapestre. A háború után gimnáziumot végzett, dolgozott újságíróként és gyári munkásként is. Az 1950-es évek közepén határozta el, hogy regényíró lesz, és megkezdte „belső emigrációját”, írásnak szentelt, visszavonult alkotói életét. Az 1950-es és 60-as években vígjátékok írásából tartotta fenn magát, e korszak művei a Bekopog a szerelem, Csacsifogat.  Első jelentős műve a hosszú ideig készülő Sorstalanság (1975), amely a holokauszt élményét személyes nézőpontból, sajátos, tárgyilagos stílusban dolgozza fel. Fontosabb művei közé tartozik A kudarc (1988), a Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), a Valaki más című naplókönyv (1997), Az angol lobogó, Felszámolás, valamint  esszékötetei (pl. Gályanapló, Mentés másként, A száműzött nyelv).  2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, elsősorban a Sorstalanság című regényéért. A díj indoklása szerint műveiben a holokauszt tapasztalatát olyan egyedi irodalmi nyelven és szemlélettel ábrázolta, amely az egyéni sorson keresztül mutatja meg a 20. századi totalitárius rendszerek emberi tapasztalatát. 2005-ben került bemutatásra a Sorstalanság filmadaptációja Koltai Lajos rendezésében, Kertész a film forgatókönyvírójaként dolgozott. Fordítói életműve is számottevő, többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche  és Ludwig Wittgenstein műveit ültette át németből magyar nyelvre. Élete utolsó éveiben Parkinson-kórtól szenvedett, betegsége miatt hazaköltözött Budapestre feleségével, Magdával. 2016 március 31-én halt meg, temetésén Esterházy Péter és Spiró György mondott beszédet. Hagyatékát a  Berlini Művészeti Akadémia (AdK) és a Kertész Imre Intézet (KII) gondozza. A Cipők a Duna-parton, 2005-ös budapesti holokauszt-emlékmű a budapesti KATAMAFOTÓ Művészeti Korlátolt Felelősségű Társaság gyűjteményének darabja. A mű szellemi alkotója Can Togay filmrendező, társalkotója Pauer Gyula Kossuth-díjas szobrászművésznek.

április 1. Szerda 

Április elseje a „bolondok napja”. Eredete több elmélethez kötődik. A legelfogadottabb szerint a hagyomány az 1582-es Gergely naptárreform idejére vezethető vissza: az újév január 1-jére került, ám egyesek továbbra is a régi időszámítást követték, így tréfák célpontjává váltak. Mások ókori ünnepekkel, az indiai tavaszünneppel hozzák összefüggésbe, vagy a római szerepcserés ünnepek továbbélését látják benne. Magyarországon nem volt önálló, régi paraszti ünnep április 1-je,  azonban az ugratás (tréfa, trufa) ismert volt. A falusi „bolond küldés” igen gyakori tréfa volt: valakit nem létező tárgyért küldtek, például „szúnyogzsírért” vagy „hegedűbillentyűért”, vagy elvégezhetetlen feladatot bíztak rá: hozzon lyukas vödörben, szitában vizet. A megviccelt személyt így csúfolták: „április bolondja”. A gyermekvers szerint: “Április bolondja, / Május szamara, / Fölnézett a toronba / Megnézte, hogy hány óra: / Féltizenkettő, / Bolond mind a kettő!” A hagyomány ma is él, nemcsak a fiatalok körében: 1998. április 1-jén a Burger King bejelentette, hogy megjelenteti a „balkezes Whoppert”, a Google több híres április 1-jei tréfát készített: ilyenek a 2006-os Google Romance, egy kitalált online társkereső szolgáltatás, vagy  a 2013-as Google Nose, amely azt állította, hogy az interneten keresztül „szagokat” lehet keresni (és érezni).

04.02. Csütörtök

59 éve, 1967 óta minden év április másodikán tartják a Nemzetközi Gyerekkönyvnapot (International Children’s Book Day). A kezdeményezést a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) nonprofit szervezet indította és támogatja. Az időpont nem véletlen: ezen a napon született Hans Christian Andersen (1805. április 2. – 1875. augusztus 4.) dán meseíró, egyben ez a nap Csukás István (1936. április 2. – 2020. február 24.), a Süsü, a sárkány alkotójának születésnapja is. Az IBBY  minden évben meghatároz egy központi témát, üzenetet. 2026-ban: „Plant stories, and the world will bloom.” (“Ültess történeteket, és a világ kivirágzik.”) Magyarországon a 2015-ben megalakult Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) látja el az IBBY magyar szekciójának feladatait. Az Év Gyerekkönyve Díjakat több kategóriában osztják ki: a 0–6 éves, a 7–12 éves, az ifjúsági (12+), az ismeretterjesztő és az elsőkönyves kategóriákban. A nevezett köteteket először egy szakmai zsűri bírálja, második körben pedig a diákzsűri elé kerülnek, így maguk az ifjú olvasók is részesei a folyamatnak. 2025. évben Marék Veronika, Vibók Ildi, Zágoni Balázs nyertek díjat. A kép a Harlekin Bábszínház előadásának plakátja, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből.

04.03. Péntek

A húsvét a kereszténység legrégibb és egyik legnagyobb ünnepe: nagypénteken Jézus meghalt a kereszten a bűneinkért, harmadnapon Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük. Idén nagypéntek április harmadik napjára esik. Mozgóünnep, hiszen a húsvéthoz kapcsolódik: a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap ünnepeljük. Nagypénteken történt Jézus keresztre feszítése a Golgota dombján Jeruzsálem városában. A keresztény liturgiában gyásznap: a hívek csenddel és imával emlékeznek, böjtölnek, nagypénteki szertartások keretében a hívek végigjárják a keresztutat, Jézus szenvedésének állomásait. Ezen a napon nem szólalnak meg harangok, és az oltárokat leborítják feketével. Archívumunkból Együd Árpád folklórkutató, tanár gyűjteményének anyagából idézünk. A tudós 1971-82-ben eredményesen gyűjtötte össze Somogy megye népdalait, balladáit, szokásait, táncait, ezzel a néphagyományokra épülő folklorisztikát gyarapítva. Gyűjteményünkben olvasható Együd Árpád nagypénteki, nagyböjti hagyományokról írt kéziratban maradt publikálatlan dolgozata: “Nagyböjtben, búcsúba, és a Golgotánál énekelték a Szent keresztnek vitorlája című éneket: »Szent keresztnek violája, / Bűnös lelkünk pálmaága, / Téged jöttünk köszönteni, / Tiszta szivből üdvözleni. / Vesd ránk kegyes szemeidet, / Fogadj el, mint híveidet, / Óh, szerelmes nagy Istenünk, / Bocsásd meg, amit vétettünk.«” (részlet, a dolgozat 53. számozott oldala) A Stáció kép a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményében található.

Borítókép: Két férfi újságot olvas (Fortepan CC BY-SA) A fényképek adományozója Herpay Gábor.