Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2026. május 22. 9:10

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók május 25-29.

05.25. Hétfő

455 éve, 1571 május huszonötödikén az erdélyi rendek Báthory Istvánt fejedelemnek választották; majd Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme lett. A nagy múltú, főnemesi somlyói Báthory-család örököseként született 1533. szeptember 27-én. János Zsigmond halála után 1571-ben a rendek a gyulafehérvári országgyűlésen Erdély fejedelmévé választották. Uralkodása kezdetén a belső rend megszilárdítására és a török, illetve a Habsburg-befolyás kivédésére törekedett. 1576-ban lengyel királlyá koronázták, uralkodása alatt megerősítette az államhatalmat és sikeres hadjáratokat vezetett az Orosz Cárság ellen a livóniai háborúban. Uralkodása során támogatta a művelődést és az oktatást: nevéhez fűződik a vilniusi egyetem fejlesztése és több jezsuita iskola támogatása. Kortársai bölcs, művelt és erőskezű uralkodónak tartották. Báthory 1586. december 12-én betegségben hunyt el: a kortársak közül azonban sokan mérgezésre gyanakodtak. Krakkóban, a waweli székesegyházban temették el a lengyel királyok között. Uralkodásának eredményei később is érezhetők maradtak Közép-Európában: Erdélyben példát adott arra, hogyan lehet megőrizni az ország függetlenségét. A magyar és a lengyel történelem egyik legjelentősebb reneszánsz uralkodójaként tartjuk számon. Báthory Erzsébet a család másik, ecsedi ágából származott.

05.26. Kedd

107 éve, 1919. május huszonhatodikán hunyt el Gozsdu Elek író, ügyvéd, publicista, a lélektani realizmus egyik első képviselője Magyarországon. 1849. április 2-án született Nagyváradon, jogi végzettségével ügyvédként dolgozott Budapesten. Az 1870-es években versekkel és novellákkal jelentkezett. Korai művei még a francia romantika hatását mutatják, így az Aranyhajú asszony (1880) című alkotása. Köd (1882) című regényében már Baudelaire, a szimbolizmus, Dosztojevszkij és Tolsztoj hatása is megjelenik. A mű a dzsentri hanyatlását mutatja be nagy lélektani erővel. Fő műve a Tantalus (1886) ciklus, melynek kilenc darabját a címadó mítosz motívuma köti össze, így lesz meghatározó Az étlen farkas című novellában is. Hatása főként a magyar realista és lélektani próza fejlődésében jelentős, így a lélektani elemzés, a hangulati ábrázolás a 20. századi modern magyar próza egyik előzményévé tette művészetét. A Nyugat előzményének tekinthető Gozsdu életműve, éppúgy, mint Mikszáth, Papp Dániel, Bródy Sándor , Krúdy Gyula vagy Lovik Károly munkássága is.

05.27. Szerda

45 éve,  1981. május huszonhetedikén hunyt el Pilinszky János.  A költő-esszéista filozófus 1921. november 27-én született Budapesten. Gyermekkorát részben szervita apácák környezetében töltötte, mert egyik nagynénje a rend főnöknője volt: katolikus neveltetése egész költészetére és életére maradandó hatást gyakorolt.  A második világháború idején haditudósítóként szembesült a koncentrációs táborok valóságával: verseiben gyakran jelenik meg az emberi kiszolgáltatottság, és bűn tapasztalata.  Kötetei közül  kiemelkednek a Trapéz és korlát (1946), a Harmadnapon (1959), a Rekviem (1964), a Nagyvárosi ikonok (1970) és a Szálkák (1972). Legfontosabb művei közé tartozik az Apokrif, a Ravensbrücki passió,  a Harbach 1944 , a KZ-oratórium és a Négysoros: az emberi lét végső kérdéseit és a történelmi traumák hatását vizsgálja. Azonban a Harmadnapon a feltámadás motívumán keresztül az újjászületést fogalmazza meg, a Van Gogh imája az alkotás, a hit és az emberi érzékenység kapcsolatát állítja középpontba. Költészetének kései szakaszában Pilinszky János katolikus világszemlélete egyre erősebben kapcsolódott a “világi szent”, Simone Weil francia filozófus, misztikus és társadalomkritikus gondolkodásához. Ahogy A nap születése (1974) mesés-szimbolikus kötetben írja: “az éjszaka csak álom / amit a fénylő valóság követ.” Pilinszky életműve a modern magyar irodalom erkölcsi és spirituális szempontból is meghatározó életműve. A Farkasréti temetőben nyugszik, síremlékének képe a budapesti KATAMAFOTÓ Művészeti Korlátolt Felelősségű Társaság  gyűjteményének darabja.  A szobor Rétfalvi Sándor alkotása.

05.28. Csütörtök

116 éve, 1910. május huszonnyolcadikán hunyt el kiscsoltói Mikszáth Kálmán  író, újságíró, politikus, a magyar kritikai realizmus egyik legjelentősebb írója. 1847. január 16-án született Szklabonyán. Újságíróként és országgyűlési képviselőként szerzett tapasztalatai nagy hatással voltak műveire: írásaiban humorral, iróniával mutatta be a dzsentriréteg hanyatlását és a politikai élet visszásságait. Korai novelláskötetei, a Tót atyafiak (1881) és A jó palócok (1882) a gyermekkorában megismert vidék életét és alakjait ábrázolják. Regényei közül a Beszterce ostroma (1895) a múltba kapaszkodó Pongrácz István gróf történetén keresztül mutatja be a dzsentri világ hanyatlását és a valóságtól elszakadt nemesi gondolkodást. A Különös házasság (1900) az egyházi és társadalmi igazságtalanságokat bírálja, míg a Szent Péter esernyője (1895) romantikus és népies elemeket ötvöz. Az Új Zrínyiász (1897) című politikai szatírája a korabeli magyar politikai élet gyengeségeit, képmutatását mutatja be.  Glatz Oszkár grafikája Mikszáth Kálmánról  a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében látható.

Mikszáth Kálmán (Déri Múzeum – Debrecen CC BY)

05.29. Péntek

170 éve, 1856. május huszonkilencedikén született Szécsi Antal szobrász. A bécsi Akadémián tanult Edmund von Hellmer tanítványaként, majd a Műegyetemen a mintázás tanára lett. Munkássága – köztéri szobrai, oltárai, épületdíszítő szobrai – ma is láthatók. Legfontosabb köztéri műve a budapesti Baross téren álló, 1898-ban leleplezett Baross Gábor-szobor, amellyel a “vasminiszternek“, a közlekedés, folyószabályozás, iparvédelem és közmunkaprogram fejlesztőjének állít emléket. Szécsi Antal készítette a Vigadó és a Magyar Állami Operaház neobarokk stílusú díszítő szobrait. Számos budapesti templomi oltár alkotója: munkái megtalálhatók a Terézvárosi  és Józsefvárosi templomokban, valamint a Belvárosi plébániatemplomban.  48 évesen, 1904. június 15-én hunyt el: 1903-as Vásárhelyi Pál-szobortervét már nem készíthette el: utóda, ifj. Mátrai Lajos valósította meg.

A borítókép Újságolvasás (Fortepan CC BY-SA) A fényképek adományozója Csonka Sándor.