Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2026. június 15. 9:05

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók június 15-19.

06.15. Hétfő

Ma 323 éve, 1703. június tizenötödikén találkozott II. Rákóczi Ferenc Esze Tamással a magyar–lengyel határon, Klinecben. II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) erdélyi fejedelem, a magyarországi rendek vezérlő fejedelme, a kuruc szabadságharc vezére. Rákóczit 1701-ben összeesküvés vádjával letartóztatták, majd megszökött és Lengyelországba menekült.  Esze Tamás és a tiszaháti felkelők hívására Rákóczi hazatért. A történészek szerint ennek hatására döntött Rákóczi a fegyveres felkelés mellett. Esze Tamás (1666–1708) tarpai jobbágycsaládban született, ő volt a tiszaháti felkelés szervezője., A Habsburgok elleni kuruc harcokban mindvégig, 1708-as haláláig részt vett. Rákóczi a szatmári béke (1711) után emigrációba kényszerült. Franciaországban, majd 1717-től Rodostóban élt 1735-ben bekövetkezett haláláig. A dombormű képe, Esze Tamás jobbágyseregével fogadja a hazatérő Rákóczit a KATAMAFOTÓ Művészeti Korlátolt Felelősségű Társaság gyűjteményéből származik.

Esze Tamás jobbágyseregével fogadja a hazatérő Rákóczit (KATAMAFOTÓ Művészeti Korlátolt Felelősségű Társaság – Budapest CC BY-SA)

06.16. Kedd

Ma 68 éve, 1958. június tizenhatodikán halt mártírhalált Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós. Erre emlékezve 31 évvel később, 1989. június tizenhatodikán került sor ünnepélyes keretek között Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós újratemetésére. A Legfelsőbb Bíróság 1958. június 15-én mondta ki a halálos ítéletet a koncepciós perben, amely hazaárulás vádjára épült. A mártírok kivégzését egy nappal később a budapesti Kozma utcai börtön udvarán hajtották végre. Előbb Nagy Imrét, majd Maléter Pált és Gimes Miklóst akasztották fel. Holttestüket jeltelen sírba temették, később titokban a rabtemetőként használt Új Köztemető 301-es parcellájába, jeltelen, illetve fedőnévvel jelölt sírokba helyezték. (Nagy Imre sírján Borbíró Piroska név állt.) 1989. június 16-án a megemlékezés először a Hősök terén, a Műcsarnok előtt zajlott: tiszteletadással kezdődött Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József, valamint az ismeretlen mártírokat jelképező koporsó előtt is. Ezt követően a megemlékezés az Új Köztemető 301-es parcellájában folytatódott. Darvas Iván és Mensáros László kétszer is felolvasták a több mint kétszáz kivégzett forradalmár nevét. Az újratemetés a rendszerváltás első, szimbolikus-történelmi eseménye volt. A József körút, kiégett szovjet BTR–152 páncélozott lövészszállító jármű című fénykép a Fortepan gyűjteményének darabja, adományozója Gödér Hajnal.

06.17. Szerda

787 éve, 1239. június 17-én született I. Eduárd, 1272-től Anglia királya. Az 1282–1283-as hadjáratokban legyőzte a walesi fejedelmeket, így Wales az angol korona fennhatósága alá került. I. Eduárd uralmát erődítmények és várak építésével szilárdította meg. I. Eduárd 1307. július 7-én hunyt el. Arany János A walesi bárdok című balladájának történeti párhuzamát I. Eduárd walesi hadjáratai adják. Arany János A walesi bárdok című balladáját 1857-ben írta, Ferenc József császár magyarországi látogatásának idején. A magyar költőktől az uralkodó köszöntésére dicsőítő költeményeket rendeltek, Arany balladájában hiába szól az udvari kobzos: „Felség! Valóban koronád / Legszebb gyémántja Velsz: / Földet, folyót, legelni jót, / Hegy-völgyet benne lelsz.” A máglyahalált vállaló költők az egész nép ellenállását képviselik: “No halld meg Eduárd: / Átok fejedre minden dal, / Melyet zeng velszi bárd.” Az évtizedes ellenállás másik emblematikus megfogalmazását Tompa Mihály A fogoly (1855) című versében olvashatjuk:  “Ha zendűl a szó, / Az élők sírjaig lehangzó, / Megcselekszi, hogy mi álom: / Valósággá lesz a világon; / (…) Nem lesz holnap, ami van ma… / Ha zeng a szó s munkál hatalma“.

06.18. Csütörtök

136 éve, ezen a napon, 1890. június tizennyolcadikán született Ferenczy Béni, Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló művész, szobrász, festő, grafikus és művészeti író. Szentendrén született művészcsaládban: apja Ferenczy Károly festő, ikertestvére Ferenczy Noémi gobelinművész. Tanulmányait Nagybányán, majd Firenzében, Münchenben és Párizsban folytatta. A Tanácsköztársaság idején aktívan részt vett a kulturális életben, így 1919 után évtizedekig kényszerűen külföldön élt: többek között Bécsben, Berlinben és Moszkvában is. Az Anschluss évében, 1938-ban tért haza Bécsből Budapestre. A nyilas uralom idején feleségével üldözött zsidókat bújtattak, ezért posztumusz megkapták a Világ Igaza kitüntetést. 1945–1950 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Az 1950-es években könyvek illusztrálásból élt. 1956-os agyvérzése után 1967-es haláláig bal kézzel dolgozott. Ferenczy szobraira kezdetben a kubizmus hatott, később klasszicista stílus jellemezte. Míves érméi is ezt tükrözik. Ferenczy számos művészportrét készített, így Babits Mihályról és feleségéről, Török Sophie-ról és Németh Lászlóról. Művei az emberi test harmóniáját, az archaikus görög szobrászat nyugalmát és a szigorú szerkesztést ötvözik. Akvarelljei főként lírai portrék és csendéletek. Grafikusként, illusztrátorként is jelentős alkotó volt. Virágoskönyvében virágokat ábrázoló festményeihez magyar költők – többek között Ady Endre, Babits Mihály és József Attila – versei kapcsolódnak. Alkotásai ma többek között a szentendrei Ferenczy Múzeumban és a székesfehérvári Deák Gyűjteményben láthatók. A Fiumei úti Nemzeti Sírkert – Ferenczy Béni síremléke című kép a budapesti KATAMAFOTÓ Művészeti Korlátolt Felelősségű Társaság gyűjteményéből származik.

06.19. Péntek

685 éve, 1341. június tizenkilencedikén hunyt el Falkonieri Szent Juliána, a Szervita Világi Rend női ágának alapítója. Firenzében született előkelő családban, de már fiatalon a szerzetesi életet választotta. Tizennégy évesen lett a szerviták harmadrendjének tagja. Egyszerűen, szigorú fegyelemben élte életét: lemondott örökségéről, betegeket ápolt, szolgált és imádkozott. A hagyomány szerint ruházatának minden darabja jelképes volt: fehér fátyla a tisztaságot, fekete köntöse a Szűzanyát idézte. Élete végén a legszigorúbb böjt kikezdte egészségét. Azokon a napokon, amikor gyónt és áldozott, később egyre gyakrabban csak az oltáriszentséget vette magához. A legenda szerint halála után mellkasán, szíve fölött megjelent a szent ostya és a kereszt lenyomata. Tiszteletét a szervita rend már a 15. században engedélyezte, majd 1678-ban boldoggá, 1737-ben szentté avatták. A szerviták kézikönyve emlékeztet rá, hogy a harmadrendiek „családjuk körében szeretettel működjenek”, és „Kerüljék a világ nagyrabecsülését, de az ájtatosság örve alatt sohasem vessék meg embertársaikat.” Szűz Mária szentképe a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében látható.

Borítókép: Olvasásba merülve, családi fénykép (Fortepan CC BY-SA). A fénykép adományozója a Közösségi Szociális Szövetkezet.