Múltidéző: Ezen a Napon

Forum Hungaricum - 2026. július 13. 9:10

Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók július 13 – július 17.

07.13. Hétfő

78 éve ezen a napon, 1948. július tizenharmadikán született Leningrádban El Kazovszkij (születési neve: Jelena Kazovszkaja), orosz származású, Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező. Gyermekkorát részben az Urálban, Nyizsnyij Tagilban töltötte, 1964-ben költözött Magyarországra. A Radnóti Miklós Gimnázium elvégzése után a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, mesterei Kádár György és Kokas Ignác voltak. Művészetében különös, azonnal felismerhető magánmitológiát épített fel: állatszerű figurák, színpadszerű terek, erős színek és belső szertartások térnek vissza képein. A Dzsan-panoptikumot nem egyszeri performanszként hozta létre, hanem 1977-től több ízben, ünnepi játékként és rituális megemlékezésként rendezte meg. A Négyesfogat című, 1984-es műve is ezt a világot sűríti: festmény és színházi jelenetsor egyszerre. A művész 2008. július 21-én hunyt el Budapesten. Az El Kazovszkij és barátai a Vasarely Múzeumban című plakát a pécsi Csorba Győző Könyvtár gyűjteményéből származik.El Kazovszkij és barátai a Vasarely Múzeumban (Csorba Győző Könyvtár – Pécs)

07.14. Kedd
200 éve, 1826. július tizennegyedikén született Vasvári Pál (születési neve Fejér Pál). A nagykárolyi Piarista Gimnáziumban kiváló tanuló volt, majd 1843-tól a pesti egyetemen tanult; Horvát István hatására fordult érdeklődése a történelem felé: több történeti esszét, életrajzot adott közre. 1845-ben benyújtotta A szerelmes bajnok című művét a Kisfaludy Társaság pályázatára, ám a pályadíjat Arany János nyerte el Az elveszett alkotmány című munkájával. Két évvel később már Vasvári munkáját jutalmazta a Társaság Zrínyi, a költő című életrajzi munkájáért. Ekkor már Teleki Blanka nevelőintézetében tanított. 1848. március 15-én, a márciusi ifjak egyikeként részt vett a 12 pont megfogalmazásában és a népgyűlés elé terjesztésében. A Landerer és Heckenast nyomdában, míg Petőfi emlékezetből leírta a Nemzeti dalt, Vasvári a lapokat versszakonként felvágta, hogy gyorsabban dolgozhassanak a szedők. Később minisztériumi tisztviselőként dolgozott, majd a szabadságharcban népfelkelést szervezett, Bihar, Szatmár és Szabolcs vármegyékben a Rákóczi-szabadcsapat parancsnoka lett. 1849. július 6-án esett el Észak-Erdélyben, a Gyalui-havasokban román felkelőkkel vívott harcban. Földi maradványait Teleki Blanka kerestette, de nem kerültek elő. Nyughelye mindmáig nem azonosítható.

07.15. Szerda

752 éve ezen a napon, 1274. július tizenötödikén hunyt el Szent Bonaventura (eredeti nevén Giovanni di Fidanza) ferences szerzetes, teológus, filozófus és egyházi vezető, Szent Ferenc követője. Bonaventura 1217 körül született Bagnoregióban, majd Párizsban tanult és tanított, 1257-ben a ferences rend minister generalisa (szolgáló rendfőnöke) lett. Legenda maior című művében rögzítette a rendalapító életrajzát és küldetését. Assisi Szent Ferencet a szerénység, a szolgálat és Krisztus követőjeként írja le, aki „A szépségekben a Legszebbet szemlélte”. Itinerarium mentis in Deum (A lélek útja Istenhez) című művében azt vizsgálja, hogyan vezethet a megismerés a szemlélődésen és megértésen keresztül Istenhez. 1274-ben részt vett a II. lyoni zsinaton, ahol a keleti és a nyugati kereszténység közeledését támogatta. Doktor Seraphicus (Szeráfi Doktor) néven is ismert. Teológiai gondolkodóként, a ferences rend vezetőjeként és szerzeteseként a gondolkodás, a szemlélődés és a cselekvés egységét: az embertársakért és a teremtett világért vállalt felelősséget képviselte.

07.16. Csütörtök

236 éve, 1790. július tizenhatodikán George Washington aláírta a “székhelytörvényt” (Residence Act), amely a Potomac folyó mentén jelölte ki az Egyesült Államok állandó szövetségi székhelyének helyét. A döntés a fiatal köztársaság egyik legfontosabb politikai kompromisszumából született: az északi államoknak fontos volt, hogy a szövetségi kormány átvállalja a függetlenségi háborúból maradt adósságokat, a déli politikusok viszont nem akarták, hogy a főváros New Yorkhoz vagy Philadelphiához, vagyis az északi kereskedelmi-pénzügyi központokhoz kötődjön. A város George Washingtonról kapta nevét, a szövetségi kerület elnevezésében szereplő Columbia pedig Amerika korabeli szimbóluma volt: a Kolumbusz nevéből képzett, latinos női név a fiatal Egyesült Államokat jelölte, ezért alkalmas volt arra, hogy az új főváros köré szervezett szövetségi terület ne egyetlen államhoz kapcsolódjon. George Washington 1791-ben Pierre Charles L’Enfant francia születésű mérnököt bízta meg a tervek elkészítésével. L’Enfant széles sugárutakat, tágas köztereket és kiemelt állami épületeket vázolt fel, jelezve, hogy Washington alkotmányos és reprezentációs központként vált meghatározóvá. Arculatát a Capitolium, a Fehér Ház, a Legfelsőbb Bíróság épülete, a Kongresszusi Könyvtár és a National Mall emlékművei máig meghatározzák.

07.17. Péntek

101 éve, 1925. július tizenhetedikén született Nagy László Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, grafikus. Paraszti családból származott, a föld, a természet, a testi sérülékenység és a halálfélelem egész költészetében jelen maradt. Tízéves korában csontvelőgyulladás támadta meg, ez a tapasztalat szorongásait, halálérzetét is erősítette, és ugyanúgy nyomot hagyott költészetén, mint a természetközeli gyermekkor vagy a magyar népművészet. Budapesten képzőművészeti tanulmányokat folytatott, mielőtt végleg a költészet felé fordult. A második világháború utáni években jelent meg Tűnj el, fájás című, pályakezdő kötete, melyben már felismerhető Nagy László mitikus hangja. Műfordításai is jelentősek: Lorca, Dylan Thomas, modern lengyel és régi kínai költők verseit is tolmácsolta. 1959-től az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd haláláig főmunkatársa volt; jelentős támogatást nyújtott a fiatal, tehetséges művészeknek. Művei közül kiemelkednek A Nap jegyese, a Himnusz minden időben, a Versben bujdosó és a posztumusz Jönnek a harangok értem című verseskötetek. 1978. január 30-án halt meg Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. Sírját Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotása díszíti, a kopjafán a költő Ki viszi át a szerelmet című versének sorai olvashatók: „Létem ha végleg lemerült / ki imád tücsök-hegedűt?” kezdettel. Nagy László költő portréja (Fortepan CC BY-SA)

Borítókép: Kirakat előtt (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Vincent Till Baumgartner.