Művek, amikért megszenvedtek

Pálffy Lajos - 2019. március 14. 1:21

Nem mindennapi kiállítást láthat, aki még március 27-ig felkeresi a 15. kerületi Palota Galériát. A Csokonai Művelődési Házban található kiállítóhelyiségben egy olyan művész munkái láthatók, aki egy betegség következtében újra tanult rajzolni és festeni.

Losonczi Béla 2009-ben, minden előzmény nélkül kapott sztrókot, nem kelt fel reggel, és nem jelent meg a családi ebéden. Éppen a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatója volt, Kis-Tóth Ferenc volt a mestere. A Losonczi család, a két szülő és a három gyermek 1982-ben érkezett hontalanként Ceausescu Romániájából Budapestre egy teherautónyi holmival. Egyik rokonuknál találtak szállást, majd az állatorvos apa a herceghalmi állami gazdaságban kezdett el dolgozni, így oda is költöztek. Losonczi Béla Marosvásárhelyen született, gyermekéveit a Nyárád mentén lévő falvakban töltötte. Már ekkor nagy kedvvel és tehetséggel rajzolt és festett, és ez megmaradt az áttelepülés után is.

Így aztán fel is vették a mindig túljelentkezéssel birkózó Kisképzőre, a Képzőművészeti Szakközépiskolába, majd 2003-ban elkezdhette a Képzőt is. Úgy tűnt 2009-ben, hogy egy ígéretes pályafutást tört derékba a betegség, de nem így történt. Losonczi erős akarattal lebénult jobbját helyettesítendő, megtanult bal kézzel rajzolni, majd festeni is. Bottal jár és beszédkészségével is gondok vannak, de a művészet kárpótolja valahol mindezekért. Mert Losonczi Béla két év alatt elérte, hogy összegyűlt egy kiállításnyi anyaga. Ennek a 2011-es tárlatnak a folytatását láthatjuk most a Palota Galériában.

Ahol a falon ott sorakoznak a művek, amikért igazán megszenvedett egy ember. Egy olyan ember, aki a látottak alapján mindig is nagy tisztelője volt a régi, ember által alakított és használt fáknak. Losonczi táblaképei valóban sokszor fatáblákra készülnek, ezek azonban nem a kizárólag képhordozásra összecsapolt deszkadarabok, hanem bútorok alkatrészei és használati tárgyak inkább. Így kerülnek figurái szekrényajtókra, széktámlákra, fiókokra és gyúródeszkákra is. A nyúlánk alakok, szögletes formák aztán új minőséget adnak ezeknek a fáknak, így a múlt és a jelen együtt jelenik meg a művekben.

A múlt és a jelen, amely Losonczi Bélánál is szorosan összefügg, együvé tartozik. Hiszen ha teheti, most is visszalátogat a szülőföldre, gyermekkora színhelyeire. Ahol aztán újabb művek születnek, hiszen ott vannak az emlékek, és ott van az a sok ember által formált fadarab is amely műveinek hordozója lehet.

Borító: Losonczi Béla: Cím nélkül (Losonczi Béla magángyűjteménye CC BY-NC-ND)