Nagyugrócról Gyöngyösre: egy Szent Bonaventúra műveket tartalmazó kolligátum története

Fáy Zoltán - 2020. november 4. 11:21

A középkori felsőoktatás előszeretettel támaszkodott a spekulatív magyarázatokra. A fontos filozófiai műveket megmagyarázta egy híres teológus, és mások az ő magyarázatait magyarázták tovább. A ferences képzésben a legnagyobb szerepe Johannes Duns Scotus, az 1308-ban elhunyt „éleseszű doktor” művei magyarázatának volt, amely bizonyos tekintetben szemben állt a dominikánus teológiai képzés Aquinói Szent Tamás parafrázisaival.

De emellett másnak is jutott szerep, például Szent Bonaventúrának, aki viszont Petrus Lombardus négy kötetes szentenciáit értelmezte, hogy aztán később ezeket magyarázzák. A mai ember számára talán kicsit parttalannak tűnik ez a módszer, azt azonban mindenképp szem előtt kell tartanunk, hogy Langobárd Péter műve az emberi történelem, de főként üdvtörténet egésze, vagyis a világ kerekségének fontos dokumentuma. Az első kötet a Szentháromságról szól, a második a teremtésről és bűnbeesésről, a harmadik a megváltásról, vagyis a teremtett ember meggyógyításáról, végül a negyedik a szentségekről és a négy utolsó dologról. Nem csoda, ha a középkori ember kedvét lelte ebben a teljességben.

Szent Bonaventúra Petrus Lombardus magyarázatából rengetegen tanultak, de időnként szükség volt a gyors eligazodást segítő kötetre, hogy egy-egy vita során minél hamarabb megtalálják a kérdéses részt. Ezért készített Johan Beckenhaub mainzi teológus egy betűrendes repertóriumot Bonaventúra Petrus Lombardus magyarázatához. A kötetnek sok kiadása volt, a nürnbergi Koberger jó néhányszor kinyomtatta. Gyöngyösön egy 1515-ös példányt őriz a ferences könyvtár.

A példány érdekessége, hogy bár a kolligátum mindhárom Beckenhaub-kötete ferences vonatkozású, a kötés pedig reneszánsz, fatáblás, vaknyomásos bőrkötés, ami aligha készülhetett franciskánus műhelyben, használói, akik egyes lapokat sűrűn teleírtak, valószínűleg nem ferencesek voltak. Legalábbis az a Bossányi Miklós, aki megvásárolta a Bars vármegyei Nagyugrócon egy bizonyos nemes Wiszocsányitól a maga és a barátai számára 1615. október 4-én, biztosan nem. Bossányi nevű ferencesek csak a XVIII. századi névtárakban fordulnak elő. A vármegye 1636-os nemesi felkeléskor készült összeírásában viszont szerepel egy Bossányi Miklós. Talán övé, vagy édesapjáé volt a könyv. De hogy mi szüksége volt ezekre a jellegzetesen ferences teológiai munkákra, amit még a barátaival is megosztott, talán sosem fogjuk megtudni.

Borító: Szent Bonaventúra (ujember.hu)