„Napóleon hamar lett tábornok”

Pálffy Lajos - 2019. augusztus 15. 11:53

Ezzel a címben szereplő mondattal tudta le egyik kevésbé kiemelkedő évfolyamtársunk a franciák legendás császáráról írott zárthelyi dolgozatban a Napóleon ifjúságáról és felemelkedéséről szóló kérdést. Elégtelent is kapott a munkára. S mivel kereken 250 esztendeje jött a világra a korzikai Ajaccio városkájában Bonaparte Napóleon, nézzük meg kicsit részletesebben ezt a páratlan felemelkedést.

Induljunk el onnan, hogy Korzika szigetének lakossága a jövendőbeli hódító és császár ifjúságának idején két pártra oszlott. Voltak, akik az 1420 óta nem látott szabadság mellett törtek lándzsát, de voltak olyanok is, akik Franciaország részeként látták a sziklás föld jövőjét. Utóbbiak közé tartozott Napóleon Carlo nevezetű ügyvéd apja is, aki a pisai jogi egyetemen végzett, majd a megszálló franciák által küldött kormányzóval, Marbeuf gróffal összebarátkozva használta ki érvényesülésre ezt a kapcsolatot. A franciák Genovát váltották 1768-ban Korzika birtokában. Előbb a hajdani neves itáliai városállamot segítették a korzikai felkelők ellen, miközben maguk is támogatták titkon ezt a felkelést. Aztán pedig benyújtották a támogatásért a számlát, úgy intézve, hogy a földet a 15. század elejétől birtokló Genova önként mondjon le Franciaország javára a szigetről. Ami ezekben a zűrzavaros évtizedekben lehetőségeit kihasználva gyorsan fejlődött, miközben Pascal Paoli vezetésével az önállóságát is tovább erősítette.

Paoli volt az ifjú Napóleon szabadságeszményét megtestesítő férfiú, aki ugyan következetesen, sokszor durván elutasította levélbeli közeledéseit, de ez nem vette el a kedvét az ifjú tüzértisztnek. Aki már hadnagyként, Valence városában belépett a jakobinusok klubjába is. A jövendő császár tényleg sokat köszönhetett a franciáknak. Apja felemelkedésével (ügyvédből, bírósági ülnökből a sziget képviselője lett) két testvérével együtt Marbeuf kormányzó révén francia állami ösztöndíjat is nyertek, ami nélkül a 13 gyermekes, mindkét ágon elszegényedett nemesi családnak esélye sem lett volna a taníttatásukra. Bonaparte 1778-ban, 9 évesen kezdi el a tüzéri iskolát Brienne városában. Ahol az alapokat megszerezve, matematikából kiemelkedő tehetséget mutatva egy év Ecole Royale Militaire elvégzése után 1785 szeptemberében sikeresen le is teszi a tiszti vizsgát. És jönnek a garnizonok, és a Paoli iránti rajongás. Szeretné megírni Korzika történetét is, amihez megint csak Paolitól kér anyagokat levélben.

A szigetet végül az angoloknak felajánló, pályafutását londoni emigrációban befejező örök forradalmár ezt azzal utasítja el, hogy húsz esztendősen még nem szoktak történelmet írni. De 24 évesen, a szó másik értelmében viszont igen, hiszen 1793-ban egy ifjú százados javaslatot tesz majd a királypártiak által megszállott, a brit expedíciós erők és flotta által támogatott Toulon városának elfoglalására. A forradalmi csapatok ugyanis reménytelen helyzetbe kerülnek a város alatt, mikor a szintén korzikai Antoine Salicetti, az ostrom politikai vezetője meglátja a lehetőséget az ifjú terveiben. Aki aztán ágyúival legelőször az angol flottát zavarja el Toulon közeléből, majd pedig megindul az általános roham is. Toulon elesik, Napóleon könnyebben megsebesül, és meglesz néhány rendfokozat mellőzésével a dandártábornoki cím is. Egy 24 esztendős tábornok azért még azokban a zavaros időkben is ritkaság számba ment, de azért Párizs még nem hevert az ifjú Napóleon lába előtt. Ahhoz még kellett egy híres és szép özvegyasszony szerelme, no és a kartácsra töltött ágyúkkal szembenéző királypártiak ellen kiadott tűzparancs ott, 1795. október 5-én. Azaz az új, forradalmi időszámítás szerint vendémiaire 13-án.

Borító: A császár tábornokaival (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)