Ne feledkezzünk meg a jó vitéz Huszár Péterről!

Pálffy Lajos - 2022. január 13. 8:19

Nagy hiba lenne aztán, ha nem emlékeznénk meg a legnagyobb magyar hősökről szóló sorozatban berenhidai Huszár Péterről, aki még talán magánál Thury Györgynél is veszedelmesebb ellenfele volt a töröknek. Portyák, lesvetések szempontjából pedig biztosan.

Berenhidát mostanság Berhidának nevezik, tehát Huszár Péter közkatonaként csakis Veszprémben kezdte meg a szolgálatot, majd az ottani lovasságnál szerezte az első érdemeket. Nyilván előbb főlegény, tizedes, majd hadnagy lett, aztán pedig Geszty Ferenc kapitány helyettese, azaz vicekapitány. Innen került át Pápára, ahol már Majthényi László főkapitány vicéje volt, de igazából ő vitte a vár dolgait, mert Majthényi öregedvén inkább a nyugodalmat kereste. Huszár Péter pedig olyan ember volt, aki nem tudott megülni még télen sem a fenekén, állandóan úton volt huszárjaival, és hol itt, hol ott ütött rajta vonuló török csapatokon, adószedőkön. Ezzel pedig pótolta azt a zsoldot, amelyről csak ígérvényeket kapott a bécsi Haditanácstól, ahonnan pénz, vagy posztó már az 1580-as években sem nagyon érkezett.

Huszár uram a portyák és lesvetések mellett híres bajvívó is volt. Ugyan Thury György teljesítményét (legalább 600 jegyzett, győztes viadal) valószínűleg nem szárnyalta túl, de nagy híre volt a tudásának. Olyan nagy, hogy valósággal provokálnia kellett a török tiszteket (bégeket, agákat), hogy álljanak ki vele. Még úgy is, hogy disznófarkat mellékelt nekik a levél mellé. Ezért aztán a budai pasa folyamatosan panaszkodott rá a bécsi udvarnál, így 1582-ben pár napra be is börtönözték Istvánffy István veszprémi vicekapitánnyal együtt. De Batthyány Boldizsár közbenjárására hamar szabadulnak, s egy újabb sikeres rajtaütés után Bécs egy aranyozott ezüst kupát küld, no és Huszár uram megkapja Hajmáskért is jutalmul.  1585-ben, egy december 23-i keltezésű oklevélben aztán a tolnai Püspökszékhelyt, Parragszékhelyt, Egrest, Kölesdet, Czétényt, Bikádot és Bannt is neki adja a bécsi, pontosabban a prágai király. (Mert Rudolf inkább a csehek fővárosát kultiválta.)

Huszár uram pedig azon is mesterkedett, hogy további töröknek adózó falvakat is megszerezzen, vagy éppen újratelepítsen. De megtette azt is, hogy a Bakonyban meghúzódó haramiákból is jó huszárokat faragott. Az emberei tűzbe mentek érte, így aztán 1587 februárjában Nádasdy Ferenc és Zrínyi György embereivel összefogva, a legnagyobb télben 1700-an rajtaütnek Koppány várán és városán. Huszár és emberei törnek be először az 1000 török által védett várba, miközben ott forgolódtak, közeledtek a simontornyai és a pécsi török felmentők is. Utánuk pedig a fehérvári bég emberei is feltünedeztek, de őket az előbbiek magyar seregnek nézték a nagy télben, ezért aztán mind hazafutottak.

Huszár Péter uram pedig hatalmas zsákmánnyal, 200 fogollyal és lóval, 100 bivallyal és 800 birkával érkeznek vissza február 26-án Pápára. Ahol aztán Majthényi féltékenységből feljelentette, a vád az volt, hogy a koppányi kalanddal veszélyeztette Pápát. Az elhúzódó per béküléssel ért véget, Huszár hírneve elért már a határokon kívülre is, de erről és a továbbiakról majd a sorozat következő részében olvashatnak.

Borító: Török-magyar bajvívás lóháton, régi metszeten (cabe.blog.hu)