Nekünk jól jött Ferdinánd

Pálffy Lajos - 2019. március 27. 12:31

V. Ferdinánd 1830-tól ült a magyar trónon, végül 18 esztendőt kapott itt az uralkodásra. És örülhetünk annak, hogy ez utóbbi látványosan nem érdekelte, igaz így a magyar reformereknek magával a nagy Metternich kancellárral kellett megküzdeniük. De nézzük csak meg, mi is történt eme 18 esztendő alatt hazánkban.

V. Ferdinánd pozsonyi koronázása előtt öt esztendővel kezdődött meg az első reformországgyűlés, amin Felsőbüki Nagy Pál uram oly hathatósan érvelt a magyar nyelv ügye, no és a jobbágyság helyzete mellett, hogy az ezidáig a kalandokat kereső és az életet habzsoló főrendi házi tag, Széchenyi István gróf a tettek mezejére lépett, és birtokainak éves jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a magyar tudós társaság felállítására. A második, az igazi első reformországgyűlést már V. Ferdinánd hívta össze. És nyilvánvalóan az a bizonyos „jóságos”, avagy nemtörődöm hozzáállása nagyban segítette az egész magyarországi reformmozgalom elindulását is. Az 1832-ben kezdődő, és négy esztendeig ülésező diéta kimondta, hogy a törvények nyelve eztán magyar, a Részeket pedig egyesíteni kell az országgal. És vasutat kell építeni, meg állandó hidat Buda és Pest között. Mindezek mellett megteremtették a Nemzeti Múzeum alapjait is, és megkezdődött a gyűjtés a nemzet színházának a felépítésére is.

Amibe aztán éppen Metternich mesterkedése miatt beletört a diéta bicskája, az a jobbágyfelszabadítás volt. De az előbbiekben olvasható felsoroláson is látszik, nagy lépésekben haladtunk előre. Amit egy, a központosításhoz, a régi rendhez ragaszkodó uralkodó nyilván megakadályozott volna. De hát tudjuk, hogy a jóságos Ferdinánd kedvenc eledeleihez ragaszkodott csak, na jó, az őt mindenben segítő feleségéhez is. Herceg és gróf Klemens Wenzel Nepomuk Lothar von Metternich-Winneburg zu Beilstein pedig ezekben az években szabadon lubickolhatott a hatalomban, míg aztán 1848 tavaszán Európa forradalmai el nem seperték. Ezek a forradalmak hozták el a megváltást Ferdinándnak is, akit, miután aláírásával szentesítette az áprilisi törvényeket, és ezzel megteremtette hazánk részleges önállóságát, a már emlegetett Zsófia főhercegnő egyszerűen félreállított. Előbb azonban még udvarával együtt a forradalom elől menekülve megjárta Innsbruckot, majd Olomócot is (Olmütz).

Itt írta alá vélhetően egy nagyot sóhajtva a lemondó nyilatkozatot (az előtte térdre boruló utódát, Ferenc Józsefet felemelte, majd azt mondta neki: „Légy jó, szívesen történt.”) és költözött a feleségével együtt a 210 kilométerre lévő Prágába. Ahol állítólag köztiszteletnek örvendett és a kulináris élvezeteknek hódolva, kedvteléseinek (kertészkedés, vasútmodellezés) élhetett. Egészen 82 éves koráig. (A magyarok pedig, mivel e váltásról meg sem kérdezték őket, eljutottak fokozatosan a debreceni trónfosztásig. Hogy aztán I. Miklós cár 300 ezer katonája visszaemelje trónjára Ferdinánd unokaöccsét, az aradi ítéleteket aláíró ifjút, akit később „ferencjóskaként” szeretett a nemzet.)

Borító: nyest.hu