KÖZKINCSTÁR SOROZAT

Nem árulta el várának gyenge pontjait

Nem árulta el várának gyenge pontjait

- 2020. március 16. 8:04

Hogy aztán Vitéz János esztergomi érseknek és Szilágyi Mihálynak is komoly szerepe volt abban, hogy Mátyás király lehetett, az egészen bizonyos. Mégis egy időben mindketten börtönben kötöttek ki, Szilágyi tíz hónapig volt nehéz vasban Világos várában, ahonnan trükkösen szabadult.

Szilágyi Mihály történetét ott hagytuk abba, hogy a Hunyadi párt egyik vezetőjeként Mátyás királlyá választásán dolgozott. V. László hirtelen halálával (nemrégiben ez ügyben mérgezésre utaló nyomokat találtak) aztán megnyílt az út a trón felé, amit Szilágyiék a szegedi egyezménnyel tovább egyengettek. Az egykori nándorfehérvári kapitányból öt évre, Mátyás nagykorúságáig kormányzó lett, átvette az ellenlábas Garai-Újlaki ligától a budai várat, László holttestét a vízivárosi Krisztus Teste kápolna melletti temetőből apja mellé, Gyulafehérvárra vitette. Mátyást pedig kiváltották Podjebrád György karmaiból, és az ifjú király hálás is volt, a besztercei grófsággal jutalmazta nagybátyját. Amihez bőven jártak birtokok, gazdag városokkal, ezek polgársága pedig féltékenyen őrizte korábbi kiváltságait. Így tett Beszterce is, amit Szilágyinak fegyverrel kellett megtörnie, és olyan kegyetlen megtorlást alkalmazott, hogy az ifjú király is csak a fejét csóválta. Mátyás amúgy is nehezen viselte, hogy van egy „felettese”, amikor pedig látván hatalmának, befolyásának megfogyatkozását, Szilágyi korábbi ellenfeleivel, a Garaiakkal, jelesül Garai László nádorral és Újlaki Miklóssal arra szövetkezett (1458. július, Simontornya), hogy III. Frigyes császárnak ajánlják fel a magyar trónt, Mátyás elfogatta és Világos várába záratta.

Beszterce nem kért Szilágyi uralmából (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

A krónikák szerint a parancs is elkészült, hogy öljék meg, de a jeles humanista pápa, II. Piusz közbeavatkozott. Aztán Szilágyi az élete mellett valahogy a szakácsát is megtarthatta, aki aztán 1459 augusztusára meg is szervezte a szabadulását. Egy portyázó török csapat hírével elcsalták az őrség nagyobbik részét, a maradékot pedig lefegyverezték, így Szilágyié lett a vár. Aki aztán jelentkezett Mátyásnál szolgálatra, mert a török valóban mozgolódott a déli végeken. És Mátyás emlékezvén vitézségére, 1459 szeptemberében, Várkonyban erdélyi kormányzóvá és délvidéki főkapitánnyá is tette. Szilágyi pedig a rábízott eszközökkel megerősítette a Zsigmond és Ozorai Pipo által kiépített végvári vonalat, majd pedig alaposan elverte az ellene vonuló Ali bég seregét. De nem ülhetett sokáig a babérjain, mert még az év vége előtt Ali erősítéseket kapott, oly sok embert, hogy be tudta keríteni Szilágyi jóval kisebb seregét Szendrőnél. Amely vitézül harcolt, ameddig csak lehetett, végül a főkapitány élve került a török kezére.

II. Mehmednek beletörött a foga Nándorfehérvárba (Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár CC BY-NC-ND)

Ali pedig a zsákmánnyal együtt Konstantinápolyba vitette II. Mehmed színe elé. Aki nem felejtette el a négy évvel korábbi megaláztatást, azt, hogy többek között Szilágyi miatt az éj leple alatt kellett elmenekülnie Nándorfehérvár alól. Éppen ezért a vár gyenge pontjairól faggatta, majd mikor Szilágyi ezeket nem volt hajlandó elárulni, lefejeztette a hatvanas éveinek elején járó vitéz katonát. Aki még jó szolgálatot tehetett volna a lassan a török ellen forduló ifjú királynak. Csakhogy az amúgy kiváló képességekkel rendelkező szultán is tisztában volt ezzel.

Borító: Szilágyi szobra Ásotthalmon (kozterkep.hu)