KÖZKINCSTÁR SOROZAT
Nem csak valami dombról távcsövezte az ütközetet
Pálffy Lajos - 2021. január 20. 11:06
Ha már aztán a vezekényi csatában hősi halált halt Esterházy Lászlót emlegettünk, hát öccsét, Pált sem hagyhatjuk ki a hősök felsorolásából. Már csak azért sem, mert ott volt a legendás téli hadjáratban, a körmendi, a szentgotthárdi csatákban. Aztán Bécs 1683-as ostrománál, Buda visszavételénél, majd a szalánkeméni, és a mindent eldöntő zentai csatákban is. És nem csak valami dombról távcsövezte az ütközetet, hanem az első sorokban forgatta a kardot.
No és a kard mellett a tollforgatást is egészen magas szinten űzte, az egyik legjobb barokk költőnket tisztelhetjük benne, aki többnyire meg is zenésítette vallási tartalmú verseit. És hát örökölte a család nősülési tudományát is, még ha először, 1655-ben saját unokatestvérét, István nagybátyjának lányát, Orsolyát vette is feleségül. Aki nagyon szerethette, hiszen 18 gyermeket szült neki. Majd Orsolya 1682-es halála után egyik ellenfelének, Thököly Imrének a testvérét, Évát vette nőül, aki még további hét gyermekkel ajándékozta meg. Így aztán a gyermekek számában a magyar főrendek között abszolút rekorder volt, de más területeken sem kullogott a hátsók között. Így a család birtokainak gyarapításában is kitűnt, mikor 1771-ben, Nádasdy Ferenc bécsújhelyi lefejezése után megszerezte annak kiterjedt nyugat-magyarországi birtokait. Már csak azon az alapon is, hogy az összeesküvő özvegye a Júlia Anna nevű testvére volt.
Aztán mint azt a bevezetőből tudhatjuk, ott hordta az elszáradt nádat Zrínyivel együtt az eszéki török tölgyfahíd felgyújtásánál. Körmendnél a magyar lovasság felvonulásával akadályozta meg a török átkelését a Rábán, majd ugyanennek a folyónak a partján, Szentgotthárdnál is alaposan kivette a részét a győzelemből. 1683-ban pedig már nádorként (1681-ben választották meg) hol is lehetett volna másutt, mint Bécs alatt, majd három esztendő múltán Buda ostrománál vitézkedett, s a győzelem után meggyőzte a magyar nemességet, hogy végképp fogadják el uruknak a Habsburgokat. Mindezekért Bécstől megkapta a birodalmi hercegi címet, de nem pihent meg a babérjain, hanem követte a törököt üldöző Savoyai Jenőt és Lotharingiai Károlyt. Így Szalánkemén (1691) után ott lehetett az 1697-es zentai csatában is, ami a török szempontjából véglegessé tette Magyarország elvesztését. Ekkor már 62 éves volt, ami akkoriban élemedett kornak számított. Neki is állt a latin nyelven írott emlékiratainak, eme nyelv kitűnő ismeretét és a költészet iránti érdeklődését még a jezsuiták gráci és nagyszombati kollégiumából hozhatta, ahol nevelkedett.
Borító: A zeneszerző katona (fidelio.hu)
