Nyomtatás, cséplés, kombájn

Nyomtatás, cséplés, kombájn

- 2018. augusztus 3. 11:51

Az aratás, a szó szoros értelmében a gabona levágása és kévékbe kötése után jött a cséplés nem kevésbé embert próbáló munkája, amit elvégezhettek ott helyben, a határban, de a parasztportán is. A cséplőgépek elterjedéséig itt is komoly szerepe volt az állatoknak és az emberi karok erejének.

Már a Biblia is említést tesz a nyomtatásról, egészen pontosan arról, hogy a levágott gabonából, a kalászokból járomba fogott ökrökkel tapostatják ki a magvakat. Ez az ősi eljárás még a múlt század első felében is elő-előfordult Magyarországon. Nagyon oda kellett figyelni az előkészületekre, a „szérű” elkészítésére, amelyen a munka zajlott. Ez általában egy kör alakú, növényektől megtisztított placc volt, amit esetleg agyagos földdel le is fedtek. Ide kerültek a kibontott kévék, amiken az igába fogott ökrök, tehenek, lovak körbe-körbe jártak, egészen addig, míg ki nem taposták a kalászokból a magvak javát. Ez ugyan sohasem sikerült 100 százalékosan, de hát jobbat nem tudtak. (Ha volt idejük, még átnézték a törekes szalmát az elmaradt szemek után, vagy összegyűjtötték és a tyúkoknak adták lassacskán, szedegessék ki azok a maradékot belőle.)

Ha kisebb tábláról volt szó, akkor a nyomtatás helyett előkerültek a megint csak a történelem hajnalától használt cséphadarók. A 150, 200 centiméteres nyélre bőr szíjjal volt rögzítve a 70-80 centis verő, vagy hadaró. A kévéket ekkor úgy forgatták, rakták le a szérűre, vagy a pajtába, hogy a cséphadaróval egymással szemben dolgozó 4-6 ember egyenesen a kalászokra tudjon lesújtani. Embert próbáló munka volt ez a szálló porban és a nyári melegben, és hát itt is volt szemveszteség rendesen. Így aztán valóságos megváltás volt a cséplőgépek megjelenése, amikkel már az 1700-as évek végén kísérleteztek Európában, de végül 1831-ben, Amerikában készült el az a változat, melynek mechanikája már elég hatékonyan dolgozott. A masinákat először lovak működtették, majd 1850-re már a gőzgép vette át a feladatot.

Cséplógép és vontatója (MaNDA)
Cséplógép és vontatója (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Ezek a lokomobilnak nevezett gőztraktorok a tűzveszély miatt is jó hosszú bőrszíj áttéttel mozgatták meg a gépezetet, melynek „lelke” a „dob” volt. Ide hajigálták bele felülről az „etetők” a kévéket, hogy a verőlécek vagy szögek eltávolítsák a kalászokból a magokat. A modernebb változatokba különféle sziták is be voltak építve, így minden törmelék (törek) nélkül kerülhetett a gabona a zsákokba. A szalmát pedig, ahogy jött folyamatosan a gép hátulján, nyársakra húzták és általában egyszerre kazalba is rakták. Hogy az istállóba és az ólakba kerüljön majd, alomnak az állatok alá.

Az elsők egyike, háttérben gémeskúttal (MaNDA)
Az elsők egyike, háttérben gémeskúttal (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Aztán a II. világháború után Magyarországon is megjelentek a nagy szemveszteséggel dolgozó, de mégis csak használható szovjet kombájnok is. Amik egyesítették az aratást a csépléssel, a földeken már csak a szalmával kellett foglalkoznia a termelőszövetkezetbe kényszerített parasztembernek.

Borító: Egy cséplőgép „személyzete“ 1934-ből (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)