Oratórium a diadalról, vészterhes időkben

Fáy Zoltán - 2020. október 22. 8:28

1956-ban a forradalom kitöréséig nem sok mozgástere volt a történelmi egyházaknak. Mindszenty József hercegprímást, a magyar katolicizmus első emberét már 1948-ban, karácsony másnapján letartóztatták és életfogytig tartó fegyházra ítélték. Igaz, 1955-től házi őrizetbe helyezték, feladatait kiszabadulásáig nem tudta ellátni.

A szerzetesrendek „működési engedélyét” 1950-ben megvonták, majd az állam és egyház közötti kényszermegállapodás mindössze négy rend nyilvános tevékenységét engedélyezte, azzal a feltétellel, hogy két-két középiskolát működtessen a három férfi és egy női szerzetesrend. 1956-ban a börtönökben még mindig sok száz pap és szerzetes raboskodott. Ilyen körülmények között a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány tagjainak se lehetett sok reményük arra, hogy a provincia védőszentje halálának félezer éves jubileumát méltó módon meg tudják ünnepelni. Tamás Gergely Alajos karnagy, zeneszerző, a Kapisztrán Kórus és Zenekar alapítója azonban készült az évfordulóra, és Nándorfehérvár, 1456. címmel egy egész estés oratóriumot komponált. A díszbemutató az ünnep évfordulójának vigíliáján volt, október 22-én…

A zeneszerző szerzetes negyvenegy éves volt ekkor. Öregcsertőn született, és 1933-ban kérte felvételét a ferencesekhez. 1940-ben tett ünnepélyes fogadalmat és a következő évben szentelték pappá. A Zeneakadémia hallgatója lett, előbb Gyöngyösről, majd 1943-tól Pasarétről látogatta az intézményt. Mindenütt kórust szervezett, ezek közül a legsikeresebb a Margit körúti ferences templom Kapisztrán Kórusa lett. Nem teljesen tisztázott, miért tartóztatták le, de 1951 májusában az ÁVH elhurcolta a budai rendházból. Állítólag a Vöröskereszt munkatársai figyeltek fel a rettenetesen megkínzott, félholt emberre, de kiszabadítani nem tudták. Decemberben, Sztálin születésnapján az általános amnesztiával hagyhatta csak el Kistarcsát. Annyira rossz állapotban, betegen került vissza a Margit körúti rendházba, hogy közeli halálától lehetett tartani.

Mégsem ez történt, sőt művészi és zenepedagógusi pályája ekkor teljesedett ki. A Nándorfehérvár, 1456. oratóriuma alighanem a főműve lett. Az ősbemutatóról azonban valószínűleg egyetlen újság sem számolt be, a történelem elsodorta a zenekritikákat. A bemutató színhelye, a Belvárosi Főplébániatemplom zsúfolásig megtelt – írta az eseményről Rónay László, már a rendszerváltás után. „Este fejeződött be a forrósikerű előadás. Akkor már volt valami a levegőben, s ez még bensőségesebbé, még fontosabbá tette az eseményt, a témát, amelyből lehetetlen volt ki nem érezni a korhoz szóló üzenetét.” A bemutatóról a budai rendház historia domusa is megemlékezett, de az egész 1956-os évet láthatólag emlékezetből írták le és a forradalom leverése miatti félelemből igyekeztek „rendszerkompatibilis” módon fogalmazni. „Október 23-án a Belvárosi Főplébániatemplomban előadják P. Tamás Alajos Szent Kapisztrán Oratóriumát. P. Tamás Alajos ezen Oratóriumot Szent Kapisztrán János halálának 500. évfordulója alkalmából szerkesztette, szövegezte és zenésítette. Hatalmas és gyönyörű zenei alkotás. A templom zsúfolásig megtelt hallgatókkal, és a legnagyobb figyelemmel és áhítattal vettek részt a két és fél órás előadáson. P. Tamás Gergely Alajos OFM karnagyunk – templomunk Kapisztrán Kórus és Zenekar karnagya, méltó alkotással hódolt Szent Kapisztrán János, a nándorfehérvári hős és Hunyadi János emlékének.”

A következő sorban ez a cím áll aláhúzva: „Októberi Ellenforradalom”.

Borító: A diadal egy kevésbé ismert festményen (cultura.hu)