Oroszlánkövek

Pálffy Lajos - 2020. február 13. 11:54

Oroszlánkő pedig olyan jó név egy vár számára, hogy mindjárt kettő ilyet is találunk a történelmi Magyarország területén. Az egyiket a morva határon, Trencsénhez közel, a másikat pedig a Vértesben, Csákvártól északnyugatra.

Kezdjük akkor a távolabbival, azzal a várral, ami a nyugati, morva határt védte: Löwenstein és Pohrágye néven is szokták emlegetni, utóbbi elnevezés utal a környék és az alatta lévő település szlovák lakosságára. A vár és a falucska első írásos említése 1439-ből, Habsburg Albert idejéből való, 150 évvel később is csak kilenc adózó portát írnak össze alatta. Ilyenből aztán 1828-ra már 51 lesz a kimutatásokban, de a 925 méteres sziklán álló erődítés erre az időre már csak romhalmaz. Tulajdonosai között természetesen a trencséni nagyurat, Csák Mátét említik először, aztán 1321-es halála után tartósan királyi vár lett. Később volt Zsigmond révén Stibor vajdáé, aztán a Garaiaké is. Thököly jórészt lovasságból álló, erre portyázó kuruc hadai valahogy elfoglalták 1680-ban, de a felvidéki fejedelem csillagának leáldoztával várnagya ismét csak Bécsből kapta az utasításokat. Hogy aztán Rákóczi kurucai előtt megnyissák a kapukat, de nem sokáig szólhatott a tárogató esténként a falain, mert a nagy trencséni vereség után, 1708-ban fel kellett adniuk a kurucoknak Oroszlánkő várát is. S mivel Cseh- és Morvaország is régóta a Habsburgok jogara alatt létezett, hát nem volt különösebb oka a vár létének. Így aztán fel is robbantják a Haditanács parancsára, a köveiből pedig, amit tudtak, beépítettek a szlovák falucska házaiba.

A vértesi Oroszlánkőt Vruslanku néven említik először 1289-ben. Anonymus szerint Szabolcs vezér kapta a környéket a honfoglalás után, akinek Csák nevezetű unokája épített itt várat egy 207 méter magas dombra. Az öregtoronyból és a várnép szállásait védő falból álló erődítést aztán a Csák nemzetség birtokolta egészen 1326-ig, amikor a következetes Károly Róbert elvette a Csákok dunántúli birtokait is. A hagyomány szerint 1038-ban innen indult Csák fia György társaságában Béla herceg, a későbbi I. Béla Lengyelországba. A Csákok után a Csáki várnak is nevezett hely aztán a Rozgonyi famíliáé lett, Mátyás király 1473-ban pedig az enyingi Török családnak adta. A török idők elején Várgesztes „tarisznyaváraként” működött, de aztán Esztergom és Fehérvár eleste után, 1543-ban valószínűleg kiürítették, és elkezdődött a romlása a 40 méter hosszú, 15 méter széles váracskának. Amelynek köveiből bőven hordtak el azok a szlovák telepesek is, akiket még Esterházy József hozatott ide, hogy benépesítse új, tatai központtal megszervezett uradalmát.

Így mára már csak jórészt sejteni lehet, hol voltak a falak, a helyet pedig leginkább a Kéktúra vándorai látogatják, ami ott halad el alatta.

Borító: Oroszlánkő a morva határon (Wikipédia)