Őrült feleség, nőgyűlölő férj, gonosz anyós? – Madách Imre házassága

Kecskés Nikoletta - 2022. január 24. 9:45

Valóban nőgyűlölővé tette Madách Imrét a mélységes csalódás, amelyet kudarcba fulladt házassága okán kellett elszenvednie? Vagy már ifjúként is olyan kedvezőtlen véleménnyel bírt a “gyengébbik” nemről, mint 41 évesen?

Egy biztos, 10 évvel a válása után, akadémiai székfoglaló beszédében a következőképpen fogalmazott: „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi.”
Szavait a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük hízelgőnek, ám legalább annyi haszonnal szolgáltak, hogy Beniczky Hermin a beszéd hatására kezdett határozott lépéseket tenni a magyar nők oktatása érdekében, és végül megalapította az Országos Nőképző Egyesületet. Ez persze a kiábrándult író világlátásán mit sem változtatott – az oknak pedig, amely ennyire megkeseredetté tette a nőket illetően, neve is volt: Fráter Erzsébet.

A múltat boncolgatva nehéz megállapítani, hogy kizárólag csak az exfeleség volt-e ludas a tönkrement házasságban, és milyen nyomatékkal vett részt a történetben anyósa, Majthényi Anna, aki nem épp könnyű természetéről volt híres. Mindenesetre a pár megismerkedésekor Erzsébet szerethető, életvidám leánynak és kellemes társaságnak bizonyult. A 21 éves Madách így számolt be első találkozásukról: „Öltözete igen ízléses és egyszerű fehér, hajzata pretension kis taréjával, mint egy lidércke, mely éjjel ég, bolyong, örvény fölébe csal – és megfoghatatlan. (…) kedélye változékony – eső napsugarak között.” Romantikus érzéseit sem a baráti figyelmeztetés: „az ilyen féle lányoknak udvarol az ember, de nem veszi őket feleségül”, sem az anyai ellenkezés nem tudta lerombolni. 1846-ban került sor a frigyre, az első évek pedig igazolni látszottak döntése helyességét. Bár a fiatal pár családi boldogságához nagyban hozzájárulhatott, hogy az anyóstól távoli birtokra helyezték székhelyüket. Gyermekeik születése tovább erősítette kapcsolatukat, ám következett a vészterhes 1852-es év, amely nyomasztó fordulatot tartogatott: a Kossuth titkárát bújtató író bebörtönzését.

Erzsébet magára maradt a gyerekekkel, ráadásul komoly anyagi problémákkal küzdött, hiszen birtokuk jövedelmének nagy részét lefoglalták. Az egyetlen segítséget anyósa jelenthette volna, az asszony azonban közömbösen elfordította a tekintetét bajba jutott menye láttán, és eszében sem volt könnyíteni a helyzetén. Viselkedésében valószínűleg az is közrejátszott, hogy végre megtorolhatta fia lázadását, aki tanácsa ellenére nősült. Márpedig Majthényi Anna cseppet sem szokott hozzá az ellenkezéshez. Férje halála után keménykezű zsarnokként tartotta kezében az utódok nevelését. Hogy arisztokrata származásából adódóan-e, de családjában rideg, elvárásokkal teli légkört teremtett, ám mindezt az önfeláldozás keserédes keverékével fűszerezte. Gyermekei így sosem merték volna megkérdőjelezni, mekkora hálával tartoznak anyjuknak. A szigorú asszony fia bebörtönzésekor jól kihasználta az élet nyújtotta ütőkártyát, és nem győzött ujjal mutogatni menyére, aki képtelen önállóan boldogulni, ha a helyzet úgy kívánja. Briliáns huszárvágása végül dupla hasznot hozott: a börtönből szabaduló Madách kénytelen volt áttelepedni családjával anyja birtokára. A „tékozló fiú” tehát ismét felügyelet alá került, megbízhatatlan nejének pedig minden lépése közelről vált kritizálhatóvá.

Az író tüzes pokolba csöppent a két asszony rivalizálásának köszönhetően, és hiába próbálta kivonni magát az anyai befolyás alól. Felesége állítólagos hűtlenkedései hallatán – amelyeket Majthényi Anna lelkesen ecsetelt – érzelmileg egyre távolodott nejétől. Mindezt a hitves egy lázadó és oktalan döntéssel tetőzte: egyedül, férje nélkül jelent meg a losonci megyebálon. Madách a megaláztatás súlya alatt nyögve most már a korábbi vádakat illetően is igazat adott anyjának, és kezdeményezte a válást. Majthényi pedig diadalünnepet ülhetett: sikerült elüldöznie a betolakodót, ráadásul két nagyobb unokáját is magánál tarthatta. A válással az egykori szerelmesek sorsa megpecsételődött. Fráter Erzsébet fiatalkori, bájos életvidámsága az örömök mértéktelen hajszolásába csapott át. Egyre kevésbé vetette meg az alkoholt, ami hozzájárulhatott elmebajának fokozódó kitöréseihez. Hol meztelenül csatangolt az erdő mélyén és odvas fákba bújva húzta meg magát éjszakára, hol az utcán találták meg egy epilepsziás rohamot követően. Madách pedig válása napjától ismét keménykezű anyja érzelmi rabságában sínylődött.

„A nő csak addig házastárs, míg a teremtő szabályának: szeretni megfelel; S ha ezt nem bírja, sem önnön maga élvezni, sem mást élveztetni nem tud: csak földteher, s élettelen agyag.” – állapítja meg Madách korai, 1943-as drámájában a főszereplő Herakles, akit – dacára annak, hogy egy isten fia – végül a nők hajszolnak öngyilkosságba. És ha mindez nem lenne elég „terhelő bizonyíték” a nőkre nézve, kiderül, hogy a félistennek még az íja is speciális méreggel van bekenve: NŐsárkány nyállal… Az író tehát már csalódása előtt sem festett túl pozitív képet a “gyengébbik” nemről műveiben, ám mindebből természetesen nem vonhatunk le komoly következtetéseket. Az viszont bizonyos, hogy Fráter Erzsébettől való válása után igencsak megkeseredett, ez indokolhatja tehát halála évében megtartott akadémiai beszédét, amelyből kiderül, milyen előítéletekkel tekintett a női nemre.

Borító: Arcmása (erettsegi.com)