Ősi csónak

Pálffy Lajos - 2018. december 6. 1:07

Az emberiség történetének egyik sarokpontja volt a tűz „megszelidítése”, használata mellett a másik őselemmel, a vízzel való megbirkózás. Ami az úszás tudományának elsajátítása/újrafelfedezése (?) mellett a különféle vízen úszó alkalmatosságok használatát is jelentette.

A történelem legismertebb és legkorábbinak tartott vízi alkalmatossága az ószövetségi Szentírásban szereplő Noé bárkája volt. Amit a különféle, az idők folyamán egyre tökéletesedő rajzokon, metszeteken következetesen egy vitorla és evezők nélküli, fából ácsolt hatalmas bárkaként ábrázoltak. Ennek van természetesen bibliai háttere is, hiszen a történet szerint ugye nem voltak evezősök a hajón, no meg a szakadatlan vihar és esőzés miatt a vitorlának sem vették volna sok hasznát. No és sejthetjük azt is, hogy ezek az első hajók nem éppen azok a háromárbocos vitorlások voltak, azoknak ideje csak jóval később jött el.

Az ősember már meglehetősen hamar rájöhetett arra, hogy egy a víz színén úszó fatörzsre fel is lehet kapaszkodni, no és utazni is lehet raja. Ha pedig kézzel-lábbal evickélve irányítani próbáljuk „hajónkat”, akkor az fordulni is tud. A következő lépés az lehetett, hogy a fordulókhoz, kikötéshez egy hosszú rudat használtak, ami jobb esetben leért a folyó/tó fenekéig. Ezzel taszigálták a megfelelő irányba járművüket. Aztán idővel arra is rájöttek, hogy több ember is utazhat egyszerre az alkalmatosságon, ha néhány fatörzset összekötnek. És már készen is volt a tutaj, amit a gyors folyású és sekély hegyi folyókon még manapság is fenyőrudak segítségével kormányoznak. A hajózás fejlődésének következő lépése a csónak felfedezése volt. Az első csónakok minden bizonnyal kivájt fatörzsből készültek. Talán azért is kezdték el farigcsálni azt a fát eleink, mert rájöttek, hogy sokkal jobban, könnyebben lehet irányítani egy elől, esetleg hátul is elkeskenyedő valamit.

Vajon mi lehetett az a púp ott az oldalán? (Magyar Nemzeti Múzeum CC BY-NC-ND)

Az pedig, hogy teljesen kivájjuk a belsejét a fának, hogy így oldalfalai is legyenek vízi járművünknek, már egy következő lépés volt, talán éppen a csónak szárazföldön való mozgatása, vagy az áruszállítás indokolta a munkát. És az is biztos, hogy sokáig meg is maradt a csónak ezen állapotában, csak mondjuk kapott egy „vendéghajót”, egy stabilizátorként működő fatörzset az egyik oldalára. Ilyen vízi járműveket máig láthatunk üzemben Afrikában és a Távol-Keleten. De aztán voltak olyan vidékek, például az ókori Egyiptom, ahol nem voltak hatalmas, kivájható fák, így hát más anyag után kellett nézni. Ez lett ott az univerzálisan hasznosított papirusz, amelyet kötegelve használtak fel hajóépítésre, hogy aztán Libanont meghódítva, vagy éppen az ott élőkkel kereskedve majd hozzájuthassanak cédrushoz is, ami az ókor legfontosabb hajóépítő anyaga volt.

De elég is a történelemből, nézzük inkább ősi csónakunkat, amit talán gyermekjátéknak, talán valamilyen szertartáshoz készített újkőkori gazdája. Amelyről akkor látjuk csak, hogy csónak, ha a szoftver segítségével kellő irányba fordítjuk. De hogy miért van az a púp ott az oldalán, azt már végképp nem lehet tudni.