Öt vármegye főispánja is volt egyszerre

Pálffy Lajos - 2022. július 6. 8:54

Közkincstár sorozatban jó ideje tárgyalt 16. század a magyar hősök és vitéz katonaemberek szempontjából igencsak meghatározó időszak volt. De azt is tudjuk, hogy makulátlanul tiszta katonaembert, „igazi” hőst, ha mindent figyelembe veszünk, elég nehéz találnunk.

Csak gondoljunk például Dobó István esetére, aki a hatalmaskodás (a szomszéd birtokok fosztogatása) miatti halálos ítéletének árnyékában lett Eger kapitánya. És hát valljuk be, erdélyi vajdává történő kinevezése, és ottani ténykedése sem volt minden folt nélkül. Ugyanakkor ebben a sorozatban igyekszünk csak a jót nézni, tehát ha valaki fegyverrel a kézben, életét kockáztatva küzdött a haza ügyéért, akkor már illik néhány sorban írni az életéről. Ilyen katonaember volt a sorozat előző részében megemlített Báthory András is, annak az ecsedi Báthory Andrásnak a fia, aki a naszádosok élén nem tudta megakadályozni Nándorfehérvár török általi elfoglalását 1521. augusztus 29-én. Báthory aztán ott volt Mohácsnál is, főispánként a szatmári nemesek élén. És túlélte valahogy a vészt, hiszen 1527 és 1543 között már tárnokmesterként Zápolya királyunkat szolgálta.

A tárnokmester a harmadik tisztség volt a király után a sorban, csak a nádor és az országbíró előzte meg. Feladata a pénzügyek irányítása mellett a bíráskodásban is akadt. A Királyi Magyarországon, Buda elfoglalása után Pozsony volt a tárnokmesterek székhelye. De hősünk apja még nem Pozsonyban működött, és 1543-ben bekövetkező halála után szép birtokállományt és vagyont hagyhatott gyermekeire. Köztük Andrásra, aki valamikor az 1500-as évek elején születhetett, hiszen 1526 után már Török Bálint oldalán igyekezett megszilárdítani a pozícióját és gyarapítani a vagyont. Mindezek biztosítását aztán Ferdinánd oldalán gondolta, így atyjával ellentétben ő már a bécsi királyt szolgálta. Akitől hamarjában öt vármegye főispáni pozícióját is megkapta (Somogy, Liptó, Szepes, Szatmár és Szabolcs), majd 1542-ben dunántúli főkapitány is volt.

1544 és 1554 között pedig I. Ferdinánd tárnokmestere, aki hű sáfárja lehetett a beszedett adóknak, jövedelmeknek, hiszen maga is elég gazdag ember volt. (Első felesége II. Lajos tárnokmesterének, az iszonyatosan meggazdagodó és a Fuggerekkel üzletelő Thurzó Eleknek a lánya volt, aki maga szép hozománnyal érkezhetett ebbe a házasságba.) 1546-ban aztán I. Ferdinánd kinevezte tiszántúli főkapitánynak is, fő feladatául az 1530-as évektől rablóvezérré lett Kávássy Kristóf huszti kapitány felelősségre vonását kapta, mert az hamis pénzt is veretett és sötét dolgokat művelt. A pénzügyek mellett tehát a hadvezetéshez is volt némi affinitása, de politikusként is megállta a helyét, mikor Ferdinánd királyi biztosként 1551-ben Nádasdy Tamással és Castaldóval együtt Kolozsvárra küldte tárgyalni Izabella Erdélyből való távozásáról. Ami be is következett, így Báthoryból a király jóvoltából erdélyi vajda lett. Amely tisztségről le is mondott egy év után (épp a cikk elején emlegetett Dobó lett az utóda). 1554-ben Ferdinánd nádornak jelöli, de a nemesség inkább Nádasdy Tamásra szavaz. Így aztán Báthory az országbírói pozíciót kapja kárpótlásul, amit be is tölt 1554-től 1566-ban, Szigetvár elestének évében Kanizsán bekövetkező haláláig.

Borító: A család sárkányos címere (hirlevelplusz.hu)