Ott voltak még a leventék is

Pálffy Lajos - 2019. november 22. 11:29

No de nem is a pénz körül forgott ám a falusi tanítók élete. Sokkal fontosabb volt az a küldetéstudat, amelyet a képzőkben tudatosan is formáltak, erősítettek a jelentkezőkben. Aminek aztán a hazafias nevelés terén is jó hasznát vehették, amikor 1921-től mint leventeoktatók is működtek.

„Óhajtom és elvárom, hogy nemes és szép feladatát az ártatlan gyermekek vallásos, erkölcsös és hazafias nevelését a felserdült ifjúság számára ifjúsági egyesületek és könyvtárak szervezését, valamint nevelőtársainak a szülőknek keresztény katolikus tanítóhoz illő példaadás és erkölcsi támogatás által való vezetését úgy fogja teljesíteni, hogy azzal a minden tanítók tanítómestere, az édes Üdvözítő meg legyen elégedve. Midőn e hitben és reményben működésére főpásztori áldásomat küldöm, egyben utasítom, hogy illetékes plébánosa kezébe a hitvallást és hűségesküt tegye.” Ezzel a kinevezési okmányában szereplő püspöki „útravalóval” indulhatott neki az életnek egy a pécsi katolikus tanítóképzőben végzett fiatal tanító. Aki megjárta a Nagy Háborút is, majd három esztendő helyettes tanítóskodás után, 1921-ben megkapta az első rendes kántortanítói kinevezését.

A baranyai falu, Görcsöny keresett tanerőt, az állást a Néptanítók Lapjában hirdették meg. A jelentkezők közül a már emlegetett iskolaszék döntött, de a kinevezési okiratot az egyházmegyés püspök állította ki. A tanfelügyeletet az egyházi iskolák esetén a kerületi esperes látta el, de természetesen a falu plébánosának is volt beleszólása a dolgok menetébe. (Állami iskolák esetén a tanítói, tanári kinevezés a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, pontosabban a tanfelügyelet illetékessége volt.) Arról is esett már szó a sorozatban, igaz csak érintőlegesen, hogy a tanítónak az oktatási feladatok mellett még jócskán akadt hivatalos elfoglaltsága munkaköréből adódón is. Azt, hogy a falu közművelődését is szervezte, irányította, már a pécsi püspök által aláírt kinevezési okmányából is kiderült. Az itt megemlített egyesületek közül talán a legismertebbet nézzük meg előbb. Ez volt a minden valamirevaló településen működő levente egyesület, amelyet 1921-ben hozott létre az állam, pontosabban a kormányzat az elemi iskolából kikerülő ifjúság testgyakorlásának céljából. Tudjuk, a hasznos időtöltés mellett a 12 és 21 év közötti korosztály valamiféle katonai kiképzést is kapott, „leventepuskával” lőgyakorlatokat végzett, és némi alaki kiképzést is kapott.

A falvakban általában a plébános (vagy a jegyző) lett a levente egyesület elnöke, rajta kívül egy-egy leventeoktató szerepelt az egyesület tisztségviselői között. Ez pedig legtöbb esetben a falusi tanító volt, hiszen mint a görcsönyi példánál is láthattuk, a húszas évek kántortanítói, tanítói szinte kivétel nélkül megjárták a Nagy Háborút, vagy annak utolsó szakaszát. Azt is tudjuk, hogy ezek az emberek már a képzőkben fegyvergyakorlatokat is végeztek, de a leventeoktatóknak külön testnevelési tanfolyamokat is szerveztek. Az egyesület munkáját a Nagy Háborút megjárt gazdák is segítették.

Borító: 1926 május, pesterzsébeti leventék gyakorlata a híradóban (Magyar Nemzeti Filmarchívum CC BY-NC-ND)