Párizstól keletre

Fejes Katalin - 2019. december 11. 11:04

CLARA Rotschild Klára – Divatkirálynő a vasfüggöny mögött címmel nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rotundjában és a Geraldine-házban. A magyar divattörténet legendás alakjának Váci utcai szalonja évtizedeken keresztül, történelmi korszakokat átívelve állt széles vevőköre rendelkezésére. Rotschild Klára a magyar divattervezés ikonikus alakja, aki a Horthy-korszak arisztokrata hölgyeit öltöztette; menyasszonyi ruhát készített Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőnek, gardróbot állított össze az egyiptomi anyakirálynőnek, Nazlinak, majd néhány évtized múlva az államszocializmus vezetőinek és diplomatáinak feleségeit látta el a legújabb párizsi divat szerint készült ruhakölteményekkel.

A Nemzeti Múzeum kiállítása a magyar kultúrtörténet egyik izgalmas, de kevésbé reprezentált területének – a divattörténet egy korszakának – bemutatásával követi nyomon Rotschild Klára életét és szakmai sikereit a Váci utcai szalon megnyitásától egészen a divattervező tragikus haláláig. A szalontulajdonos-divattervező életét személyes tárgyak, archív film,- és fotófelvételek, divatrajzok és a ruhamodellek idézik fel. A tárlat a Rotschild-szalonban készült menyasszonyi ruhákból összeállított látványos installációval indul a múzeum Rotundjában, majd a Múzeumkert rekonstrukciója során megújult Kertészházban, a Geraldine-házban folytatódik.

Miben rejlett Rotschild Klára sikere? Hogyan lehetséges, hogy szalonja, a divatszalonok közül szinte egyetlenként tovább tudott működni a második világháborút követő államszocializmus rendszerében, ha nem is a tulajdonos nevén, de az ő irányításával? Az államosítást követően Különlegességi Női Ruhaszalonként nyitott újra és várta elegáns vendégeit, a politikai élet szereplőinek feleségeit, illetve a kulturális elit művésznőit. A kérdésekre – talán – maga Rotschild Klára személyisége a válasz. A divat „keleti nagyasszonya” pontosan tudta, mire vágyik közönsége, amikor elhozta nekik Párizst a legújabb haute couture modellekkel. Vendégei részére egyedi és különleges bemutatókat szervezett saját manökenjeivel, a Rotschild-lányokkal. Luxust kínált a vasfüggöny mögött, stílussal és ízléssel.

Azt kellene mondani, hogy a szabász szakmát szüleitől tanulta el (apja, Rotschild Ábrahám női szabóként vezetett szalont; édesanyja varrónőként dolgozott), csakhogy sem a szabászatot, sem a tervezést nem tanulta meg. Élete végéig úgy öltöztette – a legjobb és legdivatosabb ízléssel – megrendelőit, hogy egyetlen rajzot nem készített el; úgy járt a párizsi divatbemutatókra, hogy idegen nyelvet nem beszélt. Viszont ráérzett arra, mit is jelent a luxus, mit várnak a vevői és hogyan kell berendezkedni egy adott történelmi helyzetben. A kiállítás egy olyan üzletasszonynak állít emléket, aki mindig kész volt megújulni, újraértelmezni – a kor/a történelem elvárásának megfelelően – a szalonját.

Magáról Rotschild Kláráról néhány személyes tárgya, illetve családi-, baráti fotók mesélnek, hogy apró mozaikokból álljon össze a legendás üzletasszony, szalontulajdonos élete és munkássága, hogy kiderüljön ennek a különleges nőnek a titka. A tárlat másik fővonalát a kiállított ruhamodellek és divatrajzok adják, ezeken keresztül jelenik meg Párizstól keletre különleges szerepet betöltő Rotschild-szalon, később Különlegességi Női Ruhaszalon.

A kiállítás talán leglátványosabb része a Rotundában helyt kapott menyasszonyi ruhákból álló installáció. A divatbemutatókon a tervezők menyasszonyi ruhamodelljüket mindig a show végére tartogatják, mintegy ünnepi záróakkordként. Rotschild Klára szalonjának menyasszonyi ruhái a kiállításnak az első részét jelentik, és ezt követi a 20. század második felében készült modellekből álló kiállítás. A Rotunda dobogójára állított modellek, a ruhákat megvilágító fényesség, a csarnok bálteremhez illő hangulata igazi drámai kezdet, egyben tisztelgés egy korszak ikonikus alakja előtt.

Borító: Négy alkalmi modell a kiállításról