Parókás divatfiból felkelővezér

Pálffy Lajos - 2018. november 15. 12:53

Az ifjú sárosi főispán, Rákóczi pedig minden módon kerülte a politizálást, a családjának élt és ráadásul német ruhákat, vélhetően parókát is hordott. Nem is tehetett mást, Bécs kémjei vették körül, minden lépését figyelték.

Miközben a bujdosó kurucok is kéréseikkel zaklatták, végső elkeseredésében elköltözött volna, birtokcserét is kért Lipóttól, aki ezt nem tette lehetővé. Így maradt jobbára Sáros várában, ahol aztán az 1699-es esztendőben összebarátkozott a fiatal ungi főispánnal, Bercsényi Miklós gróffal. Aki ugyan ott jeleskedett a hegyaljai felkelés leverésénél, de birtokai ugyanúgy szenvedtek az udvar katonaságától, a rablásoktól és beszállásolásoktól. Így aztán egyre többet találkoztak, és a helyzet láttán Rákóczi felidézte a bécsi francia követ, Villars uralkodója nevében neki tett ígéretét. Mert XIV. Lajos számítván a spanyol trónért vívandó háborúra, pénzt és katonai segítséget ígért Rákóczinak, ha felkelést indít Bécs hátában. Ezt az ajánlatot aztán Ferreol sztambuli francia követ is megerősítette, Rákóczi és Bercsényi pedig leveleket írt Párizsba. A futár, Longueval kapitány pedig az udvar ügynöke volt, így az írásokat és a válaszokat Bécsben is elolvasták. S dörzsölték is a kezüket, mert a franciák a válaszban részletes terveket kértek, és a felkelés vezetőinek listáját. Ezekkel ugyan Rákóczi nem tudott szolgálni (későbbre ígérte), de Lipót nem várt tovább, a kapitányt 1701 februárjában színleg lefogták, és terjedt az összeesküvés híre is. Így nővére, Júlia figyelmeztetést is küldött, de a levél április 17-én, Rákóczi letartóztatása előtt egy nappal jutott csak el Sáros várába. Ahová másnap már betörtek Solari tábornok emberei és a felesége betegágyától ragadták el az ifjú férjet.

Akit aztán jelezve a rá váró dolgokat, nagybátyja, a lefejezett Zrínyi Péter cellájába került Bécsújhelyen. Ahonnan szökését ismét csak nővére készítette elő, november 7-én egy közkatona ruhájában, Lehmann Gottfried kapitányt követve lett szabad. A kapitányt ezért lefejezték, majd felnégyelték, Rákóczi pedig Lengyelország felé vette az irányt, ahol már várta Bercsényi is, II. Ágost király, no meg az itteni francia követ, Du Héron, aki 12000 frank évdíjat adott Rákóczinak, és persze megígérte ura további támogatását. Időközben megindult a háború a spanyol trónért, Rákóczi személye is felértékelődött. Bécs 10000 aranyat kínált érte élve, hatezret pedig holtan. S mivel Magyarország területén csak 15 ezer katona maradt, minden érintett elérkezettnek látta az időt a lépésre. Az otthoniakat ráadásul a háborús adóemelések és kényszersorozások is sújtották (és ekkor zálogosította el az üres kincstár miatt az udvar a kiváltságokkal rendelkező Jászkunságot a Német Lovagrendnek). Így aztán meg is jelentek az első felkelők (Esze Tamás és Kis Albert) követei, Bige László és Pap Mihály Rákóczinál, immár a határhoz közeli Brezán várában.

Rákóczi pedig döntött, zászlókat és kiáltványt küldött, amivel az ügy mellett végképp elkötelezte magát.

Borító: Mányoki Ádám híres portréja (Wikipédia)