Pennát, papírt télen vett elő

Pálffy Lajos - 2020. szeptember 1. 9:57

Hogy aztán a vitéz horvát bánnak, a magyarországi hadak volt főparancsnokának, a téli hadjárat levezénylőjének mikor volt ideje az írásra, mégpedig egy jelentős terjedelmű életmű megírására, arról csak találgatni lehet.

De előbb még nézzük meg azt a méltatlan halált ott a kursaneci erdőben, 1664. november 18-án. Amikor is a Bécsnek valóban már tehertételt jelentő grófot és bánt halálra sebezte egy vadkan. Vagy egyesek szerint Póka István, a fővadásza a Habsburgok megbízásából. Ez utóbbi verzió talán a mai napig is él, sőt mutogattak egy puskát is, melynek a csövébe bele van vésve, hogy ez volt a Póka által használt gyilkos fegyver. Csakhogy ezzel szemben ott vannak a szemtanú, Bethlen Miklós levelei, majd későbbi önéletírása, amelyben a három nyaksebet, a felszakított nyaki ütőeret a megsebzett vadkan agyarától eredezteti. Ezeken a nyaki sebeken még a csatákban mindig a grófnál lévő talizmán, egy kéregdarab sem tudott segíteni, pedig Zrínyi szerint az már többször is csodákra volt képes. Így aztán minden igyekezet ellenére gyorsan elvérzett a nemes gróf, akinek még volt ereje a vadkan marcangolása után felállni és beszélni is. Így nyilván azt is elmondta volna, hogy a vadkan elől félelmében egy fára menekülő Póka lőtte meg.

Végül arról is kell szólni, hogy a kard forgatása mellett Zrínyi a magyar barokk legjelentősebb költője, szerzője volt. Ebbéli indíttatását még Itáliából hozta magával, Tasso pásztorköltészetére rácsodálkozva. Már 20-25 éves korában verselt, írt vallásos éneket, epigrammát, idillt és elégiát is. Szerelmi líráját Draskovich Mária Euzébia iránti érzelmei határozták meg, akit e versekben jórészt Violának nevezett. Fő műve a Szigeti veszedelem, az első magyar eposz, amit 1647 és 1648 telén vetett papírra, és amelyben dédapjának és társainak 1566-os hőstette a magyarság bűneinek a megváltását szolgálta. A mű más verseivel együtt 1651-ben jelent meg Bécsben, de hamar elfelejtették. Kazinczy fedezte fel újra, Zrínyiászra címezte át, majd modernizálásához később Arany János fogott hozzá, de nem végzett vele. 1650-ben, szeretett felesége halála után írta meg Az Adriai tengernek syrenája címmel verseskötetét, amelyben gyászát írja meg.

Hadászati szakmunkái közül a katonai szabályzatokról szóló Tábori kis traktát (1646 – 1651) és a hadvezetési erényeket taglaló Vitéz hadnagyot (1650 – 1653) kell kiemelni. A Mátyás király életéről való elmélkedések (1656 – 1657) a nemzeti királyság eszméjét helyezi előtérbe. II. Rákóczi György lengyel hadjárata és bukása, Nagyvárad török kézre kerülése után, 1660-ban születik meg röpirata, Az török áfium elleni orvosság, amelyben többek között az önálló magyar haderő felállítását és fegyverben tartását szorgalmazta.

Hogy aztán a bevezetőben feltett kérdésre is válaszoljak, ezen számos írásművek leginkább a téli hónapokban vetődtek papírra, kivéve 1664 hideg januárját és februárját, mikor az eszéki hadihíd felgyújtásával volt elfoglalva.

Borító: Metszet a vadászbalesetről (magyarhirlap.hu)