Perczel Zita 100
Pálffy Lajos - 2018. április 26. 10:43
Száz éve született a Meseautó sztárja, Perczel Zita, aki színésznőként több európai fővárosban is lakott és dolgozott, de megjárta Hollywoodot is. Ahol nem vették észre, de talán ezt nem is nagyon bánta. A 77 éves életpálya alatt viszont mindvégig megmaradt magyarnak, és megadatott neki, hogy itthon haljon meg.
Apja katonatiszt volt, a 48-as tábornok, Perczel Mór leszármazottja. Gömbös Gyula környezetében is megfordult és Szandaszőlősön voltak birtokai. Ezekből adott el, hogy finanszírozni tudja Zita taníttatását, és ezzel magára haragította lányát, aki haláláig emlegette Szandaszőlőst, és az ott töltött gyermekkort. Pesten viszont a középiskola után, talán a családi kapcsolatokat is bevetve, felveszik a színiakadémiára, Básti Lajos és Várkonyi Zoltán is az osztálytársa lesz. 1932-ben kezd, de még az első évben szerződteti a Nemzeti Színház. Ami mégis csak nagy dolog, bár más esetekben is előfordult azokban az időkben. Két csodálatos évet tölt a Nemzetiben, majd egy igazgatóváltásnál dacból és a többiekkel való szolidaritásból nem fogadja el az új szerződést. Inkább a Vígszínházat választja, ahol ismét csak megtalálják a jó szerepek. És ez alatt az idő alatt indul el filmes karrierje is, és mindjárt a Meseautó főszerepével 1934-ben, ami kasszasiker lesz, és amivel egy csapásra országosan ismert és sztárolt színésznővé válik. És jönnek sorban a további filmek, talán a legnagyobb sikere még az 1936-os Lovagias ügyben van Kabos Gyula oldalán.
Aztán nyaralni indulnak anyjával Franciaországba, és végül 1937-től vagy negyven évre nyúlik majd ki ez a nyaralás. Mert Perczel Zitát Párizsban is megtalálják a színházak, és a fontos szerepek. És 1939-ben férjhez is megy egyik kollégájához. Igaz, egy vidéki, algériai turné után vége lesz ennek a kapcsolatnak, a belőle születő gyermeket már New Yorkban szüli meg új párja, egy orosz emigráns producer oldalán. Aki a nevére is veszi a gyereket, és nagy házat vesznek, megfordul náluk Jean Renoir, az író Antoine de Saint-Exupery is. És itt talál egy kis enyhülést Kabos Gyula is, aki amúgy szörnyen érzi magát Amerikában. Őt viszont nem találja meg, nem fedezi fel valamiért Hollywood, pedig 11 évet ott él az álomgyár közvetlen közelében. 1951-ben tér vissza Európába, Párizsba, ahol tárt karokkal várják a színidirektorok. 15 éven át kapja a jobbnál jobb szerepeket, ismét régi fényében csillog. Hogy aztán 1966-ban egyik lányához, Madridba, majd Rómába költözzön, ahol tartotta a kapcsolatot a kinti magyarokkal és vendégül is látta őket házában.
1990-ben viszont hazatérhet, és él is a lehetőséggel. 1991-ben a Budapesti Kamaraszínházban lép fel legelőször, de aztán megtalálják a filmek és a tévésorozatok is. 1980-ban Mészáros Márta Örökség című filmjében láthattuk újra, majd az 1982-es Dögkeselyűben és tíz év múlva a koprodukciós A nagy vonatrablásban, aztán a Patika, az Öregberény és a Kisváros sorozatokban is. Simó Sándor portréfilmet is készít róla, utolsó színpadi szerepét 1994-ben, Kecskeméten játssza Csiky Gergely: Nagymama című darabjában. 1996 áprilisában halt meg, a Farkasréti temetőben van végső nyughelye.
Borító: Az új rokon című 1934-es filmben (Wikipédia)
