Péterváradnál három lovat is kilőttek alóla

Pálffy Lajos - 2021. április 20. 10:05

Ebergényi báró úrnak abból nem volt szerencséje, hogy nem született fia, így az 1700-ban vitézi tetteiért kapott báróságát nem volt kinek továbbadnia. Életútja tipikus példája a kardja erejével felemelkedő kisnemesének, olyan katona volt, akire jól illik Napóleon száz esztendővel későbbi mondása: a tarsolyában hordta a marsallbotot.

Az Ebergényi család Zalában volt honos, ősei talán azok közül a zalai szerviensek között voltak, akiknek jogait II. András királyunk foglalta bele az Aranybullába. Zala élete a német támadások után egészen a török időkig békésen csordogált, aztán különösen Kanizsa eleste, az itteni török vilajet kialakulása következtében megváltozott minden. Erre ugyan 1664 tavaszán került sor, de hát a török korábban is sűrűn járt erre. Az Ebergényiek még száz esztendővel korábban, éppen a törökkel szembeni harcokban mutatott teljesítményükért kapták meg a nemesi oklevelet I. Ferdinánd királyunktól. Aki Bécsből uralkodva úgy látta jónak, hogy a hozzá közel eső vármegyékben hűséges alattvalókra van szükség, akik mozgósíthatók a trónt érintő mindenféle veszedelem ellen. Mások mellett ilyen nemesek voltak az Ebergényiek is, akik aztán házasságok révén Zalából átkerültek Vas és Sopron vármegyékbe is. (Vasszécsenyben két kastélyuk ma is áll, érdemes egy pillantást vetni rájuk, ha arra visz utunk.)

Ebergényi László születését 1656-ra, vagy 1660-ra teszik, de az biztos, hogy ifjan valamiféle jogi végzettséget szerzett. Így lehetett hadbíró a Nádasdy-huszárezredben, amely 1688-ban alakult. Az alapító tulajdonos Czobor Ádám tábornok volt, aki aztán átadta a feladatot vejének, Pálffy János grófnak, akit majd hősünk váltott e tisztségben, 1700-ban. Az ezred aztán ott vitézkedett a török ellen a felszabadító háborúban, de Itáliában és a Rajna mellett is küzdött a Habsburgokért. Ebergényi László pedig a bíráskodás mellett előbb a századosi rangig jutott, majd mint olvashattuk, már ezredes, vezeti és tulajdonolja is a Czobor tábornok által életre hívott, később Nádasdy Ferencről (1708-1783) elnevezett huszársereget. No és ekkor kapja meg I. Lipóttól a bárói címet is, hogy aztán mehessen ezredével Itáliába, a spanyol örökösödési háború egyik fontos hadszínterére. Itt 1702-től 1705-ig hadakozik, majd Lipót az egyre jobban teret nyerő, már Vas, Zala és Sopron vármegyékben is otthonosan mozgó kurucok ellen küldi. Ebergényi pedig nem inog meg, mindvégig a császárt szolgálja, így lesz 1708-ban altábornagy, három év múlva pedig sikerrel tárgyal a kurucokkal Kassa vér nélküli feladásáról is.

A következő bevetése az 1716 és 1719 között zajló török elleni háború, amely a Temesköz felszabadítását hozza meg. Pálffy János és Splényi László mellett ott van a péterváradi csatában és Belgrád elfoglalásánál is. Az előbbi ütközetben a jobbszárny lovasságának támadását vezeti, és három lovat is kilőnek alóla. S ahogy itt, úgy az ostromban is súlyos sebeket szerez, így aztán nem is lehet vitás az 1723-as tábornagyi kinevezése sem. Új rangját és a viszonylagos békét viszont nem sokáig élvezheti a vén huszár, Ebergényi báró uram egy év múlva már Szent Mihály lován indul utolsó útjára.

Borító: Ebergényi László, ahogy Somogyi Győző elképzelte (adontes.hu)