Picasso csak az alkotáshoz volt hű, a nőkhöz nem

Kecskés Nikoletta - 2021. október 11. 9:00

„Anyám azt mondta nekem: ha beállsz katonának, tábornok lesz belőled, ha szerzetesnek mész, a végén te leszel a pápa. Én festőnek mentem, és Picasso lettem.” A híres festő élete jól példázza, milyen sokat jelent, ha a szülők hisznek gyermekük nagyszerűségében. Az oxigénhiánnyal született kis Pabloból más körülmények között talán nem vált volna világhírű művész, hiszen – bár kicsi korától ügyesen rajzolt – az értelmi képességei látszólag igencsak sok kívánnivalót hagytak maguk után.

Anyjáék azonban nem adták fel hitüket az olvasni, írni, számolni nehezen tudó gyerek nagy jövőjét illetően, és tanárai is elnézően fordították el a fejüket hiányosságai láttán, amikor szembesültek rendkívüli rajztehetségével. Picasso pedig, mérhetetlen önbizalmának és kreativitásának köszönhetően, átírta, vagy még inkább visszájára fordította a fejlődés folyamatát. „Tanuld meg a szabályokat, mint egy profi, hogy aztán úgy szeghesd meg őket, mint egy művész.” – vallotta. „Minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk.” Talán ebből a mondatából érthetjük meg a legjobban, mit is jelentett számára a művészet, és miért volt egy idő után a gyermeki vagy törzsi ábrázolásokhoz hasonló egyszerűsítés híve. Bár festményeivel örök értéket hagyott az utókornak, mégsem csak zsenialitása kelti fel az emberek kíváncsiságát: a mai napig sokat foglalkoznak a nőkhöz való viszonyával, ami bőven szolgál izgalmakkal. A 165 cm magas, magabiztosságot sugárzó festő ugyanis már fiatal korában igazi életművésznek bizonyult. Szegénysége ellenére hajszolta az élvezeteket, művész barátaival egyetemben nem vetette meg az alkohol – sőt egy ideig az ópium – okozta mámort sem. Az örömök másik forrását a nőkkel való kapcsolatai jelentették, sok viszonya pedig a művészetében is nyomot hagyott. Az első említésre méltó szerelem Fernand Olivier személyében köszöntött be az életébe, akit heves érzelmeinek köszönhetően négyszer is megkért. Bár a lány mindannyiszor nemet mondott, együttélésük mindenképp említésre méltó, hiszen Picasso ez idő alatt lépett át kék korszakából a rózsaszín korszakba.

Következő időszakában a szegénységet gazdagság, Fernandt pedig Marcelle Humbert váltotta fel a 28 éves festő életében. Az Évának becézett lány nemcsak testi és lelki, hanem szellemi társként is mindennapjai része lett. 4 évig tartó kapcsolatuknak csak a nő halála vetett véget. Történetükből arra következtethetünk, hogy Picasso ekkoriban még sokkal nagyobb érzelmi mélységekre volt képes, mint később, hiszen kitartóan látogatta a kórházban tuberkulózisban szenvedő szerelmét. Elvesztését pedig olyannyira megszenvedte, hogy két évig szinte csak és kizárólag a festészetnek élt. A gyász gyötrelmeire végül egy hűvös, ám gyönyörű asszony ölelése jelentette a gyógyírt. Olga Koklova-val Rómában ismerkedtek meg, a nyugalomra és szeretetre vágyó festő pedig úgy érezte, most már tényleg ideje megházasodnia. Csakhogy frigyük nem bizonyult boldognak a gyermekáldás ellenére sem. Az arisztokrata Olga egyre elégedetlenebbnek tűnt a közös élet során, ráadásul a határozott jellemű Picasso nem igazán tudott mit kezdeni a hozzá hasonlóan makacs teremtéssel. A 46 éves férj végül egy 17 éves modell, a kedves és odaadó Maria-Therese szerelmével vigasztalódott, viszonyukat pedig gyermekáldás koronázta meg. Ami egyúttal Picasso házasságának végét jelentette.

Festőnk aztán egy évvel később újabb nő iránt lobbant lángra. Dora Maar azonban nem mondhatta túlságosan szerencsésnek magát a híres festő választottjaként. A sikeres és kreatív fotóművész 9 éves viszonyuk során lemondott a fotózás szenvedélyéről, ám a festészettel is hiába próbálkozott, kedvese elismerését ezzel sem nyerte el. Végül egyetlen funkciója az lett, hogy kiszolgálta a férfi művészetét, és számtalan képhez ült modellt. Egy idő után sorra követték egymást köztük a drámai jelenetek, Dora mégis képtelen volt a szakításra – még azt is elnézte, hogy Maria-Therese szeretőként ismét színre lép. „Kihasznált engem a végtelenségig, annyira, hogy a végére nem maradt belőlem más, mint több száz, festett portré.” – összegezte kapcsolatukat a naplójában. Miután Picasso aztán ebből a viszonyból is továbbállt, egy időre a 21 éves Francoise Gilot oldalán állapodott meg. „Elképzeltem, milyen lehet: sötét hajú, derűs, csillogó szemű, erősen zömök, keménykötésű… szóval egy szép állat. Most pedig őszülő hajával és szórakozottságból vagy unalomból távolba révedő tekintetével magába zárkózó, keleti ember benyomását keltette” – emlékezett meg Francoise első találkozásukról Picassoval az arénában című könyvében. Annyira azért nem vehette el a kedvét az első benyomás, mert két gyermeket is szült a férfinak, akinek azonban még mindig képtelen volt hosszútávon megállapodni. Így a nők sorát végül Jacqueline Roque zárta, az akkor már 80 éves festő feleségeként.

„A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.” – állította Picasso. Talán ez lehetett az oka, hogy hűségét egész életében az alkotásnak tartogatta, emberi kapcsolataiban pedig könnyedén túl tudott lépni az elvárásokon…

Borító: Csókjelenet Picasso megfogalmazásában (hu.painting-planet.com)