Publikus magánügyek a MűvészetMalomban

Publikus magánügyek a MűvészetMalomban

- 2019. április 11. 9:53

Publikus magánügyek címmel az 1990-es évek kortárs képzőművészetét bemutató kiállítás látható a szentendrei MűvészetMalomban. A tárlat anyaga harminc magyarországi magángyűjteményből nyújt válogatást.

A kiállításon látható művek a rendszerváltás utáni színes, bátor hangú, felforgató évtizedben jöttek létre, hangzott el az M1 aktuális csatorna műsorában. Schneller János művészettörténész, a Ferenczy Múzeumi Centrum kurátora elmondta, hogy a rendszerváltás utáni évtized nagyon izgalmas időszak volt a művészek számára is, megszűnt a cenzúra, a vasfüggöny leomlott, ennek következtében olyan generációs összetorlódások jöttek létre, amelynek tagjaira jellemző volt, hogy korábban nem tudtak kibontakozni a pártállami kultúrpolitika miatt. Az 1970-es évek neoavantgard szubkultúrája hirtelen bekerült a múzeumok falai közé, a gyűjtők fókuszába, emellett a ’80-as évek új festészeti irányzata, az úgynevezett új szenzibilitás is jelen volt. Ezenkívül már hallata hangját a legfiatalabb generáció is, amelynek képviselői az 1980-as évek végén, a ’90-es évek elején léptek ki a képzőművészeti főiskoláról, idézte fel a kurátor. Mint mondta, a fiatalok egyszerre próbáltak meg bemutatkozni az idősebb generációkkal, ennek következtében nemcsak a stiláris sokszínűség, hanem egy generációs sokszínűség is jelen volt. Ezt spékelte meg az a folyamat, amelynek eredményeként számos piaci alapon működő galéria kezdte meg működését.

A képzőművészetek fővárosa a hetvenes években (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

A korszak fiatal művészei, a mai középgeneráció alkotói a képzőművészet elmúlt korszakainak kritikáját, a továbbélő műfajok érvényességének felülvizsgálatát, társadalmi szintű kommunikáció kezdeményezését tekintették fő feladatuknak. Kitért arra, hogy a ’90-es években a kortárs képzőművészetet a műfajok átjárhatósága jellemezte. Nagy szerepet kaptak az installációk, a különböző objektek, a popkultúra elemei, a sokszorosítási eljárások és a digitális képalkotó eszközök. Schneller János elmondta, hogy a kollekció összeállításánál az volt a célkitűzésük, hogy a magángyűjtemények anyagából válogassanak. A harminc magyarországi magángyűjtemény kétszáznál is több alkotását felvonultató anyagba szánt szándékkal nem vonták be a közgyűjteményekben található alkotásokat.

(mti)