Püspök gyertyákkal és malacfejjel

Pálffy Lajos - 2020. február 3. 1:54

Ha pedig egy templomban járva oltárképen, ablaküvegen, vagy éppen szoborban egy püspököt látunk kezében keresztbe tett gyertyákkal, lábánál malacfejjel, akkor egészen biztosan lehetünk benne, hogy Szent Balázs orvos püspököt látjuk, aki a Licinius császár által elrendelt keresztényüldözés során halt 316. február 3-án mártírhalált.

Ennek már több mint 1700 esztendeje, de a tizennégy segítőszent egyikeként nyilván tartott Szent Balázs neve minden esztendőben legalább egyszer biztosan előkerül, mégpedig a halála napján tartott balázsolás miatt. Amely szertartás a napi mise után ejtetik meg, a plébános ezeket a keresztbe tett, égő gyertyákat oda tartja a hívek álla alá, miközben elmondja a következő szöveget: Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Hogy aztán az akkoriban örmények által is lakott Sebaste városának püspökének mi köze van a torokbajhoz, arról annyi maradt fenn, hogy a szentéletű püspök orvosként is praktizált. Sokakat meggyógyított a tudomány, vagy éppen Isten hathatós segítségével. Többek között egy fiút is, akinek halszálka akadt meg a torkán és már erősen fuldoklott.

Azt is tudjuk Balázs püspökről, hogy nem palotában lakott a városban, hanem egy barlangban, ahová kijártak hozzá a hívek tanácsért, vagy éppen gyógyulást remélve. Aztán különleges testőrsége is volt itt a barlangnál Szent Balázsnak, mégpedig csupa vadállatból, farkasokból, medvékből és oroszlánokból állt, kik csak rá hallagattak. Csodatettei között jegyzik fel, hogy mikor egy farkas elragadta a szegény özvegy egyetlen malacát, akkor Balázs püspök szavára sértetlenül vissza is vitte a fenevad azt. (Hát ezért is van a malacfej ott a püspök lábainál általában.) Licinius társcsászár pedig 308 után a Római Birodalom keleti tartományaiban uralkodott, míg a nyugatiakat már Nagy Konstantin, avagy Constantinus bírta. Akivel 313-ban kiadták a Milánói ediktumot a keresztények szabad vallásgyakorlásáról. Csakhogy ez Licinius tartományaiban nem ment át a gyakorlatba, sőt, inkább üldözni kezdték a Krisztus hitén lévőket.

Ennek a keresztényüldözésnek lett áldozata Balázs püspök is, aki nem tagadta meg hitét, nem imádta a régi isteneket. Ezért előbb megkorbácsolták, majd pedig asszonyhíveihez hasonlóan, akik a rómaiak istenszobrait a város melletti tóba dobálták, vízbe fojtásra ítélték. Szent Balázs viszont állítólag elsétált a víz színén a tó közepéig, majd visszaszólt, hogy aki bízik a pogány istenekben, az csinálja csak ezt a mutatványt utána. A legenda szerint 65-en fulladtak ekkor bele a vízbe, így aztán Szent Balázst gyorsan le is fejezték, nehogy még egyszer csúfot üzzön belőlük. Aztán az is az igazsághoz tartozik, hogy a balázsolás szertartása csak az 1500-as évektől terjed Európában el, és van itt még egy hagyomány is: ezen a napon járták körbe régen a diákok az iskola környékét, a települést, új tanulókat toborozva és a tanítóiknak adományokat gyűjtve.

Végezetül olvassák el Babits Mihály Szent Balázshoz fohászkodó, megrendítően szép versét, megéri rászánni azt a néhány percet.

Borító: A püspök csodás esete a helszálkával (falvidek.ma)