Raffaello 500+

Pálffy Lajos - 2020. április 6. 11:35

Éppen fél évezrede annak is, hogy Nagypénteken eltávozott az élők sorából a minden idők egyik legnagyobb festőjének tartott Raffaello Santi. Pályájának a csúcsán volt, már tehetős ember, de lázával a római orvosok nem tudtak mit kezdeni, hát eret vágtak rajta.

Az sem véletlen, hogy éppen Raffaello egekbe emelése, az akadémizmus ellen lázadtak fel az angol preraffaeliták, akik az Urbinóban, 1483. március 28-án született mester elődeinél vélték megtalálni az igaz festészetet. 1483 amúgy jó év volt, Magyarországon az ereje teljében lévő Mátyás uralkodott, Rómában használatba vették a Sixtus-kápolnát, ahová, a mennyezetre, a falakra és az oltárra 25 év múlva elkezd majd Michelangelo festeni. Leonardo pedig már megérkezett Sforza herceghez Milánóba, hogy aztán sok más mellett 1498-ban megfesse itt az Utolsó vacsorát is. Raffaello első mestere tulajdon atyja volt, akit 11 évesen vesztett el. 1496-ban került a tehetséges ifjú Pietro Peruginóhoz Perugia városába, ahol még húszéves kora előtt remekművek sorát festette meg. Perugino nem is tudott több tudást átadni neki, ezért aztán Sienába, majd 1504-ben Firenzébe, a festészet akkori „fővárosába” költözött. Ahol is megismerhette Leonardo és Michelangelo művészetét is.

A firenzei négy esztendő a híres Madonna-képeket hozta, köztük a mi kincsünket, az Esterházy Madonnát is, amelyet 1508-ra datáltak a szakértők. Firenzében, a Mediciek irányította városban éri el II. Gyula pápa római meghívása. A tíz esztendeig, 1503 és 1513 között az Egyházat vezető Gyula nem volt jámbor ember, de olyan dolgokat köszönhet neki az emberiség, mint a Szent Péter székesegyház, a Sixtus-kápolna freskói, no és a Raffaello által kifestett három egymásba nyíló vatikáni terem, a Stanzák. Mert elfogadva a pápa invitálását, az akkor már nagy hírnévre szert tevő ifjú festő eme helyszínen alkothatta meg legjelentősebb művét. Előtte már dolgoztak itt mások, de az igényes Gyula ezek műveit levakartatta, így Raffaello tiszta lappal indulhatott.

Az is érdekes, hogy legelőbb készült el a fő művének tartott Stanza della Segnaturával, ahol Gyula aláírta a rendelkezéseit. 1508 és 1511 között itt kerül a falra az Athéni iskola az antikvitás filozófusaival, no és jobb szélen, a boltív alól kitekintő Raffaello képmásával. A Parnasszus, ahová a görög és római költők mellé azért felfér Dante és Petrarca is. És itt van az Oltáriszentség disputája Savonarola alakjával, akit még 1498-ban égettek meg egyházi jóváhagyással Firenzében. A pápai palota északi szárnyában, a második emeleten lévő Stanzák freskóin tehát találkozik a múlt és a jelen, a reneszánsz és az antikvitás, s ami a legfontosabb, a biztos helyen lévő alkotások megőrződnek az utókornak, leendő nagy művészek tanulhatnak belőlük. Az új pápa, X. Leó (főpapként 1713 – 1721), akivel szemben „indult” Bakócz Tamás is a címért, szerencsére folytatja Gyula mecénási tevékenységét. Raffaello 1517-ben befejezheti a Stanzákat, sőt, kárpitokat tervezhet a Sixtusi-kápolna falára is.

Munka közben éri el a bevezetőben említett láz a festőt, és el is viszi két hét alatt. Végakaratából abban a templomként használt Pantheonban helyezik örök nyugalomra, amelyet minden reneszánsz mester csodált tökéletes volta miatt.

Borító: Az Esterházy Madonna (Wikipédia)