Rákóczi után az első

Pálffy Lajos - 2020. október 7. 10:54

Bercsényi Miklós gróf létére a legkurucabb kuruc volt, a vezérlő fejedelemhez hasonlóan ő sem élt a szatmári békében kialkudott amnesztiával. Miért is tette volna, mikor nagy szerepe volt abban, hogy barátja, a hegyaljai felkelés idején még Bécsbe futó Rákóczi 1703 tavaszán a kurucok élére állt.

A források szerint 1696-tól indul ez a barátság, amikor is a két ifjú főispán (Bercsényi Ung vármegyét, Rákóczi Sárost irányította) egymásra talált, sok időt töltöttek együtt, és az 1665. december 6-án, a Vág melletti Temetvény várában napvilágot meglátó Bercsényi meggyőzte barátját arról, hogy francia segítséggel igenis van esélye a magyar függetlenségnek. Amit előbb a töröktől, most pedig Bécstől kellett félteni, hiszen a császár emberei a magyar birtokos osztályt, politikai elitet háttérbe szorítva egyre inkább a sajátjuknak tekintették a kivérzett országot. Ennek az osztálynak volt a képviselője Bercsényi Miklós is, aki a nagyszombati egyetemet hagyta ott, hogy a török ellen harcolhasson. Húsz évesen aztán már Vágsellye kapitánya volt, az 1686-os budai siker egyik kovácsa, amiért már ezredesi rangban lett a visszafoglalt Szeged várkapitánya. 1687-ben generális apjával együtt pedig a grófi címet is megkapják I. Lipóttól. Akinek politikája ellen lázadva aztán Bercsényi fel fog adni mindent.

Van mit vesztenie, hiszen 1691-től ő Ung vármegye főispánja is, aranysarkantyús lovag és királyi tanácsos. S a felső-magyarországi hadak főhadbiztosaként (1696-98) nem kis szerepet játszik a hegyaljai felkelés leverésében. Mégis kuruccá lesz a sok szenvedést látva, és meggyőzi barátját, írjon leveleket támogatásért a Habsburgok nagy riválisának, XIV. Lajosnak. Csakhogy a futár Lipót embere, így 1701. május 29-én éjszaka Rákóczit elfogják Sáros várában, Bercsényi pedig Lengyelországba menekül. Itt találkozik majd a Bécsújhelyről dragonyos ruhában megszökő Rákóczival, s mikor az 1703 tavaszán kibontja zászlóit, már egy jelentősebb lengyel és moldvai katonákból álló csapattal vesz részt az első harcokban.

Hogy aztán a Felvidék visszafoglalása után végigküzdje a szabadságharc nyolc esztendejét, 1705-től már fővezérként, főgenerálisi rangban. És irányítsa mellette a diplomáciát is, vezetve, instruálva a küldöttségeket, akik a svédekkel, franciákkal és oroszokkal tárgyalnak. Ott van 1704 karácsonyán a nagyszombati vereségnél, amikor a labancok málhájának eső lovasság miatt lesz oda a győzelem, mikor Rákóczi emlékirataiban így ír róla, és a balszárnyat vezető Eszterházy Antalról: „Minthogy igen újoncnak éreztem magam a haditudományban, örültem, hogy olyanoktól kérhetek tanácsot, akik azt hitték, hogy értenek hozzá, de hamar észrevettem, hogy ők sem értenek hozzá.”

Bercsényi vezeti aztán 1706-ban a nagyszombati béketárgyalásokat, 1707-től fejedelmi helytartó is, és az ónodi trónfosztás egyik inspirálója. 1708-ban a trencséni csata szétugrasztott lovasságát szedi össze, majd 1710-ben Lengyelországba megy orosz segítségért, ahonnan, mint a bevezetőből tudhatjuk, már nem térhet haza.

Borító: Feltételezett arcképe metszeten (Wikipédia)