Reálpolitikus vagy áruló?

Pálffy Lajos - 2020. december 8. 10:36

Károlyi Sándorról, a kuruc generálisról, Rákóczi teljhatalmú megbízottjáról lesz alább szó, akit talán egyesek még ma is az ügy és a vezérlő fejedelem árulójának tartanak. Az biztos, hogy nagyon is „jól jött ki” a dologból.

Károlyi Sándor tehetős, bárói családba született 1669-ben, aztán apjától 18. születésnapjára megkapta a szatmári főispánságot is. (Amit aztán ragaszkodva a családi hagyományhoz, Ferenc fiának adott tovább a kellő időben.) Iskoláiról, neveltetéséről nem sokat tudunk, de biztos, hogy ez nem tért el kora előkelőségeinek gyakorlatától. Aztán a főispáni cím sem csak a reprezentációból állott, így már hivatalának kilencedik évében komoly feladata akadt a hegyaljai felkelés pacifikálásával. Pedig leírták róla, hogy a császári katonaság hatalmaskodásaival szemben a szélnek eresztett magyar vitézeket, a bujdosókat támogatta, velük szimpatizált. Így úszhatta meg a Tokaji Ferencnek toborzó Esze Tamás és Kis Albert is a kötelet, mert Károlyi jó előre, a felkelés előtt lefogatta őkelméket, aztán a rebellió leverése után minden további nélkül el is lettek engedve.

Dolhánál sem volt más út, mint a szatmári nemesi felkeléssel szétugrasztani Esze Tamás akkor még rongyos hadát. Ott volt ugyanis a csatában a császári lovasság is, de az is igaz, hogy a kurucok minimális veszteségeket szenvedtek csak. Károlyi maga vitte Bécsbe a jó hírt, de mire odaért, a felkelés kiterjedt, így nem nagyon bíztak meg benne. Aztán Rákóczi elfoglalta a birtokait, így 1703. október 8-án fel is esküdött a fejedelemre. És 18-án már generális is volt, 1704 januárjában pedig a Dunántúl elfoglalását kapta feladatnak. Márciusban már altábornagy, de aztán a stájer Siegbert Heister tábornokkal kerül szembe.

Aki a kurucok mumusa, hiszen a trencséni és a nagyszombati csatavesztés is neki köszönhető. Heister pedig, hiába veri meg a II. szentgotthárdi csatában, 1704. július 4-én Károlyi a Grác felől érkező Rabattát, 1705. május 31-én Balatonkilitinél tönkre veri a kurucokat. A Dunántúlt majd Bottyán János fogja visszafoglalni, Károlyit Erdélybe küldi kétszer is hadakozni a fejedelem. De Erdély aztán végképp elveszik, a romhányi vesztes csata miatt (1710. január 22.) pedig Károlyi is belátja: nincs nagyon tovább. Aztán a Lengyelországba utazó Rákóczi megbízására, időnyerési célzattal gróf Pálffy Jánossal ül le tárgyalni, és a fejedelem ellenére 1711. április 30-án összehozzák a kurucok számára előnyös szatmári békét.

Amivel Károlyi is jól jár, mert 1712-ben megkapja a grófi címet és az altábornagyi rangot. Kap aztán az elkobzott fejedelmi birtokokból is, és főtisztként ott van az 1716 és 1718 között zajló újabb török háborúban, csapataiban pedig sok régi kuruc szolgál. 1717-ben a lakossággal együtt kiveri Erdélyből a szintén régi kurucokkal érkező tatárokat, 1740-ben a legmagasabb, a tábornagyi rangot is megkapja. Közben támogatja a hazatérni kívánó bujdosókat, kolostorokat, kórházakat, iskolákat alapít és több templomot is építtet birtokain.

1743-ban kísérik utolsó útjára, a vita, ahogy a bevezetőben is olvashatták, a mai napig tart szerepéről.

Borító: Károlyi Sándor (Wikipédia)