ELSÜLLYEDT VILÁGOK SOROZAT
Régi telek a Balatonon
Fejes Katalin - 2021. január 28. 10:01
Farsang idejére a balatoni városok is felébredtek téli álmukból száz esztendeje. A Balatoni Egyesületek Szövetsége a nagyobb üdülőhelyeken gazdag programkínálattal várta a jégsport szerelmeseit. A három-négy napos rendezvényeken napközben a sportversenyek, este pedig a bálok voltak.
A Balatoni Jégnapok központja Füred volt, de Földvár, Kenese és Fonyód is bekapcsolódott az eseménysorozatba, azt remélve, hogy ezzel sikerül a téli Balatont népszerűsíteni. A szervezők jégvitorlás- és fakutyaversennyel, műkorcsolya bemutatóval, jégkorongmérkőzéssel és halászati bemutatóval várták az érdeklődőket. A jégnapok mozgalmas napközbeni programját báli mulatság zárta. Korábban a Balaton nem számított utazási célpontnak, ám a trianoni döntés után – mikor turizmus szempontjából is jelentős területeket vesztett el az ország – megindult az érdeklődés a magyar tenger vidéke iránt. A Jégnapok színes programjával is igyekeztek felhívni a figyelmet a felfedezésre váró tóvidékre. A szervezők azt gondolták, hogy a Balaton téli világa csalogató lehet mindazoknak, akik szívesen hódolnak a téli sportoknak.
1937 februárjában még a Filmhíradó stábja is kivonult Füredre, hogy tudósítson a jégvitorlásversenyről. A sajtó pedig részletesen beszámolt a napi programokról, valamint a rendezvényen megjelent előkelő közönségről. Mindezek ellenére nehezen indult el a téli Balaton népszerűsítése. A helybéli lakosok nem voltak hozzászokva a „nagy jövés-menéshez”, számunkra a Balaton nem a szabadidő eltöltését és a szórakozást, hanem a munkát jelentette. A vastag jégtakaróval borított tavon közlekedtek, nem pedig korcsolyával csúszkáltak fel és alá, netán korongot kergettek egyik kapuból a másikba. A halászatot sem látványos bemutatónak szánták, mert a kemény fizikai kihívás mellett veszélyes is volt. Komoly erőpróbának számított a zsákmánnyal teli fagyott háló kiemelése a jeges vízből, ezért a helyieket eleinte zavarta a bámészkodó pesti turisták.
A kezdeti nehézségek után azonban egyre népszerűbbé vált a téli Balaton, és egyre nagyobb csoportok látogattak el a jégnapokra. A szervezők ennek érdekében igyekeztek mindent megtenni, hogy a helybélieket különböző tanfolyamok szervezésével a művelődés, ismeretek szerzése mellett felkészítsék a téli turisták fogadására. „A Balaton menti népművelési téli tevékenység igen nagy lendülettel indult meg. A három balatoni vármegye népművelési titkára a téli foglalkoztatásra munkaprogramot dolgozott ki, amelynek végrehajtása megkezdődött. (…) Minden Balaton parti községben a helyi viszonyoknak, a nép foglalkozásának megfelelő tanfolyamokat rendezi.”– írta az Uj Somogy 1941. január 21-én.
Egyedül az időjárást nem lehetett meggyőzni arról, hogy a Balaton népszerűsítése télen is fontos. Így fordulhatott elő, hogy a mostoha időjárási viszonyok miatt egy-egy díszvendég nem jutott el a rendezvények színhelyére: „A vasárnapi programból törölni kellett a jégvitorlás versenyeket, mert a Füreden összegyűlt nagyszámú versenyzők a földvári határban tornyosuló hófúvások miatt nem tudtak szánjaikkal a versenyre átjönni. Ezért nem tudtuk üdvözölni a jégnapok illusztris résztvevői között Reményi Schneller Lajos pénzügyminisztert sem, kinek vitorlásszánját a hótorlaszok szintén visszatérésre kényszerítették.” (Uj Somogy, 1940. január 11.)
A háború után új lendületet kapott a szervezet, és a romok eltakarítását követően ismét hozzákezdett a Balatoni Jégnapok megszervezéséhez. 1947 februárjában a Kis Ujság tudósítója még lelkesen számolhatott be az eseménysorozatról, miszerint: „Huszonöt fokos fagyot mutatott a vasúti hőmérő, mikor az idei első sporteseményre, a Balatoni Intéző Bizottság és a Balatoni Egyesületek Szövetsége rendezte „Balatoni Jég-napok“-ra befutott a különvonat több mint 150 jégbajnokkal, sportújságíróval, férfi- és női sportbaráttal”. Két évvel később azonban, ahogy számos szövetséget, úgy a Balatoni Egyesületek Szövetségét is felszámolták és a téli üdülések szervezésében új időszámítás kezdődött.
Borító: Korcsolyázók és bámészkodók a tó jegén (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)