Reménytelen cselédsors

Pálffy Lajos - 2018. február 19. 1:07

Aztán a két világháború közötti faluban sem volt mindenkinek fenékig tejfel az élet. Voltak nélkülözők, szegény emberek is. Közülük kerültek ki a cselédek, egy-egy középparaszt vagy nagygazda által foglalkoztatott, és jobbára kiszolgáltatott, rosszul fizetett bérmunkások.

Akik már a régi, a reformkor előtti jobbágyvilágban is léteztek, csak akkor inkább zselléreknek, föld nélküli jobbágyoknak nevezték őket. Aztán a huszadik századra kialakult a magyar birtokszerkezet mellett a földeken dolgozók, földeket birtoklók és művelők társadalmi hierarchiája is. Ennek legalján foglaltak helyet az uradalmi cselédek, róluk majd a sorozat következő részében olvashatnak. Ismét csak később kerülnek terítékre a háztartási cselédek, többnyire fiatal lányok, akik városról aztán megtakarított pénzükkel visszatérve magasabb státuszba kerültek falusi hierarchiában is. A cselédség azon része, kik egy fedél alatt éltek, egy kosztot ettek a munkáltatóval, a gazdával, valahol az előbbi két kategória között helyezkedik el. Nincs annyira kiszolgáltatva, mint a kommenciós (fizetését lakhatásban, természetben kapó), avagy uradalmi cselédség, mert többnyire van saját otthona, valamiféle vagyona is.

Inkább nőtlen ifjú, mint családos ember, aki nemritkán a gazda  istállójában, egy így-úgy elkülönített kis helyen tölti az éjszakákat. Ami kétszeresen is jó a foglalkoztatójának: az értékes állatai éjszaka is felügyelet alatt vannak, és nem kell a cseléd hajlékának fűtésére sem költenie. Ugyanakkor az is simán előfordulhat, hogy együtt étkezik a gazda családjával, de még jellemzőbb, hogy ugyanazt a kosztot kapja meg, csak máshol, vagy máskor kell elfogyasztania. És többnyire ugyanazt a nehéz munkát is végzi, mit a családtagok, a gazda nagyobb, de még nem nős fiai. Fizetségül némi készpénzt is adhatnak neki, de leginkább természetben, terményekben és ruházatban kapja meg a munkája ellenértékét. Ezek mértékét szerződésszerűen írásba is fektetik, sőt, mint láthatjuk, cselédkönyveket is bevezetnek az adminisztráció egységesítésének célzatával. Aztán a törvények (pl.: a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1907. évi XLV. törvénycikk) részletekbe menően szabályozzák ezt a világot, természetesen a korszellemnek megfelelően a gazdának kedvezve. Ugyanakkor a cselédeknek is megvannak a maguk jogai, például mindenféle vétségekért nem lehet a bérét csökkenteni. Az éves szerződést általában csak egy hónapos felmondással lehet a gazda részéről is megszüntetni, de azt is csak megfelelő indokkal, például „ha maga a cseléd vagy háznépe perlekedő, veszekedő vagy botrányt keltő magaviselete által a ház vagy a gazdaság rendjét s a békés megférést, figyelmeztetés után is, zavarja, vagy ha a cseléd ivásnak adja magát”.

Mindezek ellenére még sem volt igazán kívánatos ez a sokszor már a gyermekkorban libapásztorkodással induló állapot, hiszen a falu szigorúan szabályozott hierarchiájában a cselédek a legutolsó helyeken tanyáztak, esélyük a felemelkedésre meglehetősen kevés volt.

Borító: Cselédkönyv (Zalalövő Város Önkormányzata PDM)