ÉVFORDULÓ SOROZAT
Rímhányó 100

Pálffy Lajos - 2021. március 8. 12:19
Kerek 100 esztendeje született Nagytétényben Romhányi József, aki nélkül nem lenne Mézga család, Mekk mester, vagy éppen Doktor Bubó sem. De még a két kőkorszaki szaki, Frédi és Béni sem tudna igazán megnevettetni bennünket, mert a rímes párbeszédek nélkül mit sem érne a történet.
Romhányi, aki a rímek gyártásában őstehetség volt, szülei révén (tisztes polgári család, apja, Reichenbach György volt a Szár és a környező települések körjegyzője és étteremtulajdonos Berlinben) zenésznek indult, a brácsa lett volna hangszere. Aztán közbeszólt a háború,a két éves hadifogság, majd az új hatalom a rádióba is új embereket keresett, és az ifjú Romhányi, aki a piaristák pesti gimnáziumában már tréfás verseket írt, a szöveghez is értett, és a zenében is otthonosan mozgott. Így aztán kamatoztathatta is páratlan tehetségét, 1951-ben már a Magyar Rádió dramaturgjaként. Ebben a sötét időszakban, 1953 és 1963 között készülnek el a magyar kortárs zeneszerzők számára írott operaszövege is. A műfaj később is munkát ad neki, hiszen aztán Rossini, Carl Orff és Gluck műveinek librettóit fordítja. Sőt, kevesen tudják, de az 1983-ban Magyarországon is bemutatott Webber-musical, a Macskák zseniális magyar szövegét is neki köszönhetjük.
Egy szú végrendelete
Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
Végül hát megírta e testamentumot:
– A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
s lezabipetézett,
kint éljen eztán,
a szemétládában, kegyelemdeszkán.
Végül az anyósom. – Megérdemli nagyon:
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.
Borító: Romhányi József (cultura.hu)