Jött, látott és győzött Mackensen

Pálffy Lajos - 2021. június 14. 9:16

A románok, akik tehát korábban szövetségesek, majd a Nagy Háború kitörésétől semlegesek voltak, hitszegő módon Magyarországra, pontosabban Erdélyre támadtak három hadseregükkel. A harcokban pedig az akkor már a Duna szerbiai részét uraló monitorjaink is komoly szerepet kaptak.

A románok 1916 augusztus végi támadása azért nem érte teljesen felkészületlenül az országot, Tisza István miniszterelnök már a nyár elején különféle intézkedéseket tett. De a déli szorosokon benyomuló három hadsereggel szemben néhány magyar hadosztály és a csendőri erők álltak csak szemben. A helyzetet talán legizgalmasabban a szabadságon éppen otthon, Iszkronyban tartózkodó Manderspach Viktor huszártiszt írja le visszaemlékezéseiben, aki a német segítség megérkezése után is folytatta a harcot Erdély déli részén, a Vaskapu környékén a betörő ellenséggel. Sőt felderítő feladatokat is ellátott, mélyen a román hadsereg hátában, Havasalföldön. De mi most inkább nézzük a Dunát, és azt, hogy monitorjainknak és a kísérő egységeknek milyen szerepük volt abban, hogy az August von Mackensen vezette magyar, német és bolgár erők 1916. december 6-án győztesen bevonulhattak Bukarestbe, a román fővárosba.

A központi hatalmak hadvezetése tehát délről, Bulgária felől és Erdélyből, a románokat kiszorítva fogta volna harapófogóba Bukarestet, amit egyébként egy erődvonallal is körbevettek. Ennek a harapófogónak a feltörésével próbálkoztak meg a románok Crajovától 40 kilométerre, délre. Mégpedig egy pontonhíd építésével, amin keresztül csapatokat dobtak volna át bolgár területre. Október 2-án már egy hadosztálynyi román volt a túlparton, mikor támadásba lendült a Dunaflottilla, és úsztatott aknákkal, uszályokkal szétzúzta a pontonhidat. A túlparton maradt románok így csak úszva juthattak át övéikhez, és a híd roncsai a lentebbi, Kalimoknál kialakított nagy román aknazárat is elérték és megrongálták. Ez a parti erődökkel is megerősített hely volt hivatva arra, hogy a Duna alsó szakaszán minden a románok kezén maradjon.

A győzelem után a Dunaflottilla parancsnokának, Lucich Károlynak Mackensen személyesen tűzte egyenruhájára a Vaskeresztet, és már nem volt megállás. A következő feladat a Bukaresttől délnyugatra, 100 kilométerre lévő Szvistovnál tervezett német/bolgár/magyar átkelés kierőszakolása volt. Mi is pontonhidat építettünk november 23-án, de a tüzérségi fedezethez, no és csapatszállításhoz szükség volt a Dunaflottillára is. És szaporán is dolgoztak a tüzéreink, mert a román parti ütegek nem tudták megakadályozni az átkelést. Ami elemi érdekük volt, hiszen innen már nem volt megállás Bukarestig. S miközben a gyalogság és az akkor még gyakran bevetett lovasság felőrölte az ellenállást, hadihajóink a Dunát tisztították meg a román harci járművektől, de még inkább a rengeteg aknától, ami Kalimoknál és másutt is komoly gondokat okozott a hajózásnak.

Borító: A Száva és a Bosna monitorok (alfahir.hu)