Rottenbiller nem bukott meg soha

Pálffy Lajos - 2020. november 17. 11:55

Az a helyzet, hogy az árnyékvilágból éppen 150 esztendeje távozó Rottenbiller Lipót főpolgármester egyszer sem bukott meg, igaz, Bécs kétszer is felállította a polgármesteri székből. Hogy honnan is jön a „megbukott, mint Rottenbiller” szólásmondás, azt talán nem is tudja már senki.

Talán egy másik Rottenbillerről van szó, akinek neve és tettei aztán feledésbe merültek. Vagy köze lehet a szólás születéséhez annak az esetnek, mikor a Rottenbiller utca 200 négyzetméternyi fakockás burkolatát egy csaló, a búr tábornokként is fellépő Hamrák János 1902-ben megpróbálta eladni Székesfehérvár városának. Az biztos, hogy a ma is a nevét viselő utcát a hálás utókor 1873-ban, halála után három esztendővel nevezte el az erre valóban érdemes főpolgármesterről. Aki tisztes pesti polgári családban született 1806-ban, apja a dunai halászok céhének vezetője volt. A német anyanyelvű Lipótot a pesti piaristákhoz küldték magyarul tanulni, majd a korponai gimnáziumban a szlovák nyelvet is elsajátította. 1829-ben kapta meg Pesten az ügyvédi oklevelét, ezután azonnal a város szolgálatába állt. Volt fizetés nélküli gyakornok, aztán járulnok, tehát díjnok, később „algyámatya”, így végigjárva a szamárlétrát, jutott végül a legmagasabb pozícióba a Városházán.

De előbb még megnősült, az 1831-es koleralázadás során egy sortűzben véletlenül életét vesztő főhadnagy bátyja özvegyét vette feleségül. Majd házat építettek 1837-ben a Váci utcában, amit egy év után el is öntött a Duna. Rottenbiller pedig a károkra az osztrák nemzeti banktól felvett 2 650 000 forint kezelője lett, és a tervezett 300 ezres veszteség helyett négyezerből megoldotta a nem hétköznapi ügyletet. Ezért is választották meg 1843-ban alpolgármesternek, és bízták rá a pénzkezelés ellenőrzését. De Rottenbiller nem csak a pénzekkel, hanem a haza ügyével is foglalkozott, a márciusi ifjakkal tartva Vasvári Pált és Jókait megelőzve beszélt a Városháza ablakából 15-én a tömeghez, és írta alá a 12 pontot. Így estére már ő volt a Közcsendi Bizottmány elnöke, június 13-án pedig főpolgármesternek is megválasztották. Amiért aztán három hónapot ült az Újépületben, hármat pedig gráci várbörtönben, de aztán nem tudták megvádolni semmivel.

Kőbányai birtokára vonult vissza, ahol közgazdaságot és franciát tanult. 1861-ben néhány hónapra ismét elfoglalhatta székét, de Bécs meggondolta magát. Így aztán megszervezte az Iparbank és Takarékpénztárat, hozzáláttak a Nagykörút helyének, és más vizes területeknek a feltöltéséhez és az első vízvezetékek lefektetéséhez is. Végül 1865 szeptemberében újból megválasztották, de 1867-ben egészségi állapota miatt visszavonult. Bécstől megkapta a Ferenc József-rendet, aztán a szélütés 1868-ban, halála előtt két évvel fekvőbeteggé tette. De nem bukott meg soha.

Borító: Marastoni József litográfiáján (Wikipédia)