Rövidlátó szobrász közel megy a modellhez?
Pálffy Lajos - 2017. november 17. 10:56
Auguste Rodin nem kis részben szeretői, szobrainak erős erotikus töltete révén vált világhírűvé, de ne felejtsük el, hogy szeretett nővérének halála felett érzett mérhetetlen szomorúságában szerzetesnek állt, aztán a közösség meglátván tehetségét, a szobrászkodás felé kormányozta.
100 éve halt meg a szobrász, aki az emberi test szépsége mellett a lelkiállapotot is meg tudta mutatni kőbe vésve és bronzba öntve. Egy Párizsba költöző földműves családban született, mintázási tehetségének első megnyilvánulásaiért szüleitől és tanáraitól is büntetést kapott. Aztán háromszor is sikertelenül felvételizett, az Ecole Beaux-Arts nem kért belőle, így tehetségét vagy 20 évig kőfaragóként kamatoztatta. Jó keze volt, ez már akkor is kiderült, amikor a szerzetesi közösségben megmintázta 1863-ban a rendalapítót, Pierre-Julien Eymard atyát, akit 1962-től Eymard Szent Péternek neveznek a katolikusok. A mellszobor volt a végső érv a közösség döntéséhez: ilyen tehetség nem veszhet el a világ számára. A hírnévre viszont még 10-11 évet várni kellett, az 1875-re elkészülő Érckorszak (másolata néhány éve Budapesten is ki volt állítva) és a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló impulzív szobra nagy feltűnést keltett Párizsban. (Az Érckorszak kapcsán azzal vádolták, hogy gipszmintát vett egy élő emberről, és azt öntötte bronzba.)
Mindeközben Rodin folyamatosan tanulta a mesterséget, hol a Louvre iskolájában másolt, hol Itáliában utazgatott, de volt porcelánfestő is a sévresi manufaktúrában. Az elismerésért később is mindig keményen meg kellett küzdenie. Az egyik írói társaság által megrendelt Balzac szobor gipszből készült tanulmányát A csókkal együtt 1899-ben állította ki a Szalonon, az irodalmárok viszont azonnal szerződést bontottak vele. A díszítőművészetek múzeuma viszont sok pénzzel járó nagy feladattal bízta meg, így kezdte el az 1880-as évek elején Dante Isteni színjátéka nyomán a Pokol kapujának munkálatait. Ennek egyik központi alakja A gondolkodó, Rodin talán legismertebb alkotása, amelyet a kapu más alakjaival együtt külön is bemutatott. Ezekben az években vált Franciaország első számú szobrászává, aki megengedhetett magának segédeket, tanítványokat is. Így került a műhelyébe Camille Claudel, akivel 1885-től 1893-ig viszonyt folytatott. Előtte, közben és utána is számtalan kapcsolata volt női modelljeivel – Camille testvére, a költő Paul Claudel szerint a nők láttán kocsányon lógtak a szemei, pedig csak rendkívül rövidlátó volt, így egészen közel kellett mennie, hogy modelljein egyáltalán lássa a részleteket. (A biztonságot az 1864-ben megismert varrónő, Rose Beuset jelentette neki, akivel 53 évig volt meghitt kapcsolatban és az utolsó hetekben feleségül is vette.)
Rodin feje, Finta Múzeum CC BY-NC-ND
1898-ban Calais városától kap megbízást ama polgárok megmintázására, akik 1346 őszén III. Edward angol király elé járultak, hogy életüket adják cserébe a nyolc hónapja ostromlott városukért. Hogy aztán Calais sem akarta elfogadni Rodin megrendítő alkotását, az már csak természetes. És az is az, hogy ma erre a legbüszkébbek, ez hozta meg nekik a világhírt és vele a turistákat is. A mindvégig csak a művészetnek élő ha emberileg nem is teljesített túl jól, szenvedélytől fűtött szobraival mindenképp a legnagyobbak között marad .
