Sanghaj besztercebányai építésze

Forum Hungaricum - 2018. január 8. 11:33

Százhuszonöt éve, 1893. január 8-án született Hudec László, a Sanghaj arculatát máig meghatározó építész, aki megtervezte a város első felhőkarcolóját és emblematikus épületét, a Park Hotelt.

Hugyecz László Ede néven jött a világra Besztercebányán anyja magyar, apja szlovák volt, ő mindkettőnek vallotta magát. Építési vállalkozó apja (aki a millenniumi földalatti építésében is részt vett) már gyerekként bevonta a munkába, így természetes volt, hogy fia is az építészetet választotta. 1911-ben jelentkezett a budapesti Királyi József Műegyetemre, ahonnan 1914-ben neves mesterek keze alól került ki. Már diákként tehetséges tervezőnek bizonyult, szép hazai szakmai pályafutás előtt állt, de a bemutatkozásra már nem maradt ideje, mert kitört az első világháború, amely regényes fordulatokat adott az életének. A fronton egy ütközetben megsérült, orosz hadifogságba esett. Szibériába vitték, ahol nyelvismeretének és szakmai tudásának köszönhetően mérnökként foglalkoztatták. 1917-ben tífuszt kapott, egy lovasbalesetben a lába több helyen eltört, örökre sánta maradt. 1918 májusában a dán Vöröskereszt hadirokkant-vonatával indították el hazafelé, de hazája már szétesőben volt. A hovatartozás egyre tisztázatlanabb helyzete miatt végül egy harmadik megoldást választott, a kínai határ közelében veszteglő szerelvényről néhány társával együtt megszökött, és egy vasúti hajtány elkötésével Kínába menekült. 1918 októberében hamis papírokkal érkezett meg a nyüzsgő, nyugatias kikötővárosba, Sanghajba. A rohamosan fejlődő metropoliszban számos külföldi építésziroda igyekezett kielégíteni a gigászi épületek iránt mutatkozó igényeket. A könnyebb kiejthetőség érdekében a Hugyecz név helyett ezentúl – nagyapja után – a Hudec nevet használta, és egyetlen magyarként kapott munkát Rowland A. Curry amerikai építész irodájában. A cégnek a világ különböző tájairól érkezett megrendelők igényeinek kiszolgálásában kapóra jött a fiatal tervező eredetisége, építészeti stílusokban való jártassága, főnöke hamar üzlettársává tette. Magánélete is rendeződött, 1922-ben feleségül vette a gazdag családból származó svájci-angol Gisela Meyert, három gyermekük született.

Társasági kapcsolataival, tehetségével és kreativitásával nem csupán szakmai hírnevét alapozta meg, a külföldi és a kínai befektetők bizalmát egyaránt elnyerte, 1925-ben saját céget alapított. Sanghaj egyik legtöbbet foglalkoztatott építészeként tervezett kórházat, templomot, színházat, mozit, egyetemet és lakóházakat. Legismertebb és máig a város emblematikus épülete, az 1934. december 1-jén megnyílt Park Hotel (akkor: Joint Savings Society Building). A 24 szintes (két föld alatti szinttel lefelé is terjeszkedő), 83,8 méter magas szálló 1952-ig Ázsia legmagasabb épülete volt, Kínában 1966-ig, Sanghajban 1983-ig őrizte meg elsőségét. Tervezésekor az általa kedvelt art deco stílust kínai népművészeti motívumokkal elegyítette. Kora fejlett technikáját és minőségi anyagait használta, a düsseldorfi acélgyárakból rendelt króm-acél ötvözetet, a kívülről barna kerámiával borított épület belsejébe felnyitható tetejű báltermet tervezett. Épületeit a szépség és a funkcionalitás kettőssége jellemezte. Sanghaj 1937-es japán megszállása miatt az ingatlanfejlesztések leálltak, irodája nagyobb megbízásokat már nem kapott. Olvasással, nyelvtanulással töltötte ki szabadidejét, és tartotta a kapcsolatot honfitársaival. Maga köré gyűjtötte a Sanghajban élő magyarokat és szlovákokat, anyagilag és erkölcsileg is támogatta a rászorulókat. 1941-ben magyar állampolgárságot és útlevelet kapott, a Sanghaji Magyar Egyesület elnöke lett. 1942-ben tiszteletbeli magyar konzullá nevezték ki, zsidóknak nyújtott menedéket, mielőtt 1947-ben menekülnie kellett Kínából. Családjával előbb a svájci Luganóban telepedtek le, innen Rómába ment, hogy XII. Piusz pápa meghívására részt vegyen Szent Péter sírjának feltárásában. Az ásatások újabb fordulatot adtak életének, felhagyott az építészettel, vallásfilozófiai munkákat írt, és festeni kezdett. Az ásatásokkal kapcsolatban a kaliforniai Berkeley Egyetem előadássorozat megtartására kérte fel. Dédelgetett vágya, hogy hazatérjen, ekkorra már szertefoszlott, 1948-ban feleségével áttelepültek San Franciscóba. (A Bevándorlási Hivatal és a CIA közös jelentése ezt írta róla: Mr. Hudec a Távol-Kelet egyik, ha nem a legkiemelkedőbb építésze.)

Amerikában a tanítás és az írás mellett ingatlanbefektetéssel foglalkozott. Első megvásárolt házukat egy földrengés utáni földcsuszamlás elsodorta, második házukat már ő maga tervezte földrengésbiztosra. 1958. október 26-án egy képet rakott föl az éppen elkészült berkeleyi ház falára, amikor egy újabb földrengés miatt a létráról leesett, a sokkhatástól szívrohamot kapott és meghalt. Végakarata szerint szülővárosában, Besztercebányán temették el. Sanghajban tervezett több mint 100 épülete közül 44 műemléki védettséget kapott épület maradt fenn. 2015-ben a kínai netezők milliói – egyetlen külföldiként – őt magát is Sanghaj 99 klasszikus jelképe közé választották, épületei közül a legendás Park Hotel és az 1924-ben elkészült Normandie Apartments került fel még a listára. Hudec László nevét és munkásságát a szélesebb közönség itthon csak az utóbbi évtizedben kezdte megismerni. Születésének 115. és halálának 50. évfordulóján a Sanghaji Magyar Főkonzulátus Hudec-évet rendezett. Az életéről és munkásságáról 2010-ben magyarul megjelent monográfiát 2013-ban kínaiul is kiadták. 2017-ben fotóalbumot publikáltak sanghaji építészetéről. Örökségének ápolását és hagyatékának gondozását a 2013-ban alakult Hudec Kulturális Alapítvány vállalta fel. Egykori sanghaji villája Hudec Memorial Hall néven múzeumként és kulturális központként működik.

(mti)

Borító: MODEM CC BY-NC-ND