Saskő várát aztán megtanították repülni

Pálffy Lajos - 2020. július 30. 9:56

Ha pedig olyan szerencsénk akad, hogy a Garamon evezhetünk, akkor Garamszentkereszttől 4 kilométerre ott van Saskő vára is, amely 340 méterre magasodik a tenger szintje fölé, és mint egy nagy odvas zápfog, uralja a hegytetőt.

Palotájának északi fala néz a folyóra, és csábít is kikötésre, mert látszik rajta egykori nagysága, amely semmivé lett a századok alatt. Susol néven említik először 1253-ban, mint a Váncsai testvérek, köztük is István esztergomi érsek várát. Amit IV. Béla ösztönzésére emelhetett a nagyúr, és Vincze és Péter nevű rokonai igazgatták errefelé a dolgokat. Ez a Váncsai, avagy Báncsa István váci püspökként előbb Béla király kancellárja volt, majd a muhi vész után követte a királyt Dalmáciába, melynek kormányzója is volt akkoriban. Aztán mivel elődje, Mátyás érsek elesett Muhinál, 1243-ban esztergomi érsek lett Istvánból, majd pedig 1252-ben eme tisztségben először a bíborosi kalpagot is megkapta IV. Ince pápától. Aki aztán pápai szolgálatba is rendelte, így Báncsa István lemondott az érsekségről, diplomáciai feladatokat látott el aztán (IV. Bélát és fiát, Istvánt is békítette), Rómában is van eltemetve. Saskőben viszont ott maradtak még a rokonok, szedték a vámot, vigyázták a Garam melletti utat, aztán kihalt a família és a királyra szállt a vár valamikor az 1300-as évek elején.

És a mindenkori uralkodóé is maradt sokáig, Nagy Lajos 1352-ben arra utasítja várnagyát, Zobolyát, hogy azt az öt falut, amit várnagy elődje, Becsei Imre fia, Vesszős elragadott Selmecbányától, adja vissza a jogos tulajdonosnak. Amúgy ezekben az időkben a várnagyok a szentbenedeki bencés barátok birtokait is fosztogatták, ezért állandó volt a viszály a klastrom és a vár között. Aztán jött Zsigmond, és némi elzálogosítások után végül is második feleségénél, Cillei Borbálánál kötött ki Saskő. Hogy aztán 1447-ben ide is befészkeljék magukat a husziták, akiket Mátyásnak kellett aztán jobb belátásra téríteni. A várat pedig nagy királyunk hőn szeretett feleségének, Beatrixnak ajándékozta, majd az férje halála után a Pozsony vármegyei Nagylúcséról induló Dóczy famíliának adta el. Akik pedig pompás reneszánsz várrá építették át Saskőt, valószínűleg ők rakatták azt a nagy palotarészt, amelynek északi falát láthatjuk a sebes folyású Garamról. Saskőnek ekkor már külsővára és kaputornyai is voltak.

Aztán 1648-ban, mint megannyi más neves família, a Dóczyak is kihaltak, 1652 körül volt itt birtokos Lippay Gáspár főispán is, aki a szomszédos Revistyével együtt vásárolta meg a várat. Majd 1676-ban a tisztségéről lemondva más vidékre költözött. Így tehát ismét királyi vár lett Saskő, Bécsből küldték ide a várnagyot, sőt 1677-ben, Thököly kuruckodása idején meg is erősítették Revistyével együtt az őrségét. De ezek a zsoldosok fizetetlenségre hivatkozva kuruc kézre adták hamarosan a két várat. Aztán jártak erre Rákóczi fejedelem kurucai is, végül pedig Bécsben a Haditanács úgy döntött, hogy ha már sasról van elnevezve, tanuljon meg repülni a vár, és fel is robbantották 1708-ban. Azóta pusztul Saskő, málladoznak falai, de nyomokban még tetten érhető a régi dicsőség, csak vagy 200 métert kell hozzá felfelé kapaszkodni.

Borító: varak.hu