Sátoraljaújhelynek egyszer volt vára

Pálffy Lajos - 2021. május 12. 11:48

Sátoraljaújhely várát pedig a városka fölé magasodó 334 méteres Sátorhegyen, annak is a keleti, Várhegynek nevezett nyúlványán kell keresnünk. De alapos munkára lesz szükségünk, mert nem sok minden maradt belőle.

Az újhelyi várat IV. Béla kiváltságlevele említi 1261-ben először, amikor már telepesek éltek itt. Az ő védelmükre emelték az első lakótornyot, amiben aztán 1264-ben az atyja ellen lázadó István herceg, 1262-től kisebbik király, a későbbi V. István családját fogta el az ostrom során a király serege. (Az amúgy felettébb tehetséges ifjú talán érezte is, hogy nem sokat ülhet a trónon, ezért igyekezett azt apjától megszerezni. Végül valóban csak két év igazi uralkodás jutott neki 1270 és 1272 között.) De ekkoriban még Patak néven emlegetik a félkész erődítményt, azt, hogy Újhely vára, 1334-ben írják le először. Az alatta elterülő, a tatárjárás pusztításáig Sátorhalmának nevezett település is V. Istvántól kap városi rangot, a mai neve III. András alatt, 1291-ben jelenik meg először az oklevelekben. A vár pedig királyi vár marad története legnagyobb részében, csak az Árpád-ház kihalása utáni zavaros időkben lesz a Baksa nemzetségé.

De 1316-ban már a Károly Róbert által kinevezett várnagy parancsol benne, no és a környéken is. S így marad ez Nagy Lajos idejében is, és természetesen Luxemburgi Zsigmond lesz az, aki először elajándékozza. 1390-ben Perényi Miklós szörényi bán kapja meg szolgálataiért, majd 38 esztendő után visszaszáll az ekkor már nagyhatalmú királyra, akit öt év múlva német-római császárnak is megválasztanak. Zsigmond aztán 1429-ben a Pálóczi famíliának adja Újhely várát, amelynek utolsó férfi sarja, Antal nem egészen száz esztendővel ezután a mohácsi csatatéren hal hősi halált. A Pálócziak után tehát ismét a király, ezúttal Szapolyai János lesz Újhely várának ura. Aki pedig 1527-ben Perényi Péternek adja azt, és így egy év múlva már ostromolhatja is, mert Perényi uram, mint tudjuk, a Szent Koronával együtt inkább Ferdinándot választotta Sárospatak váráért és az egri püspökség bevételeiért. Aztán amikor szorult a nyaka körül a hurok, ismét csak Szapolyaihoz állt, aztán 1540-ben tért vissza Ferdinánd hűségére. Végül magának Ferdinándnak is elege lett az egészből, és Bécsben börtönbe vettette a nagy szédelgőt 1542-ben. (És ott is halt meg hat esztendő múlva.)

De ekkor már rég nem állt a mostani Várhegyen az elnyúló ék alakú erődítés, mely éknek a hegyén az elsőnek épített öregtorony állhatott. A jelen állás szerint maga Perényi Péter 1537-ben ronttatta le azt, ha már a megtartására kevés esélyt látott. Utolsó várnagyát Wégh Andrásnak hívták, de ő a rontás után nem maradt munka nélkül, mert Perényi uram az akkor elkészülő sárospataki várának a kapitányává tette meg. A rombolás pedig olyan jól sikerült, hogy nyoma sem nagyon maradt a falaknak, első régészeti feltárása csak 1986-ban kezdődött meg.

Borító: Nem sok maradt meg a falakból (Wikipédia)